Családi életünkben legyen jelen a Szentháromság – Kocsis Fülöp kiáltványa

Görögkatolikus Egyházunk március 5-én, Hajdúdorogon nagyszabású családgyűlést tartott. Közös imádsággal kívántuk elindítani a 2012. évi centenáriumra előkészítő második évünket, egyszersmind így kapcsolódni a Püspöki Kar által meghirdetett Család Évéhez. Szándékaink szerint nem csak egy esztendő eseményeit, feladatait foglaltuk össze, hanem jövőnkre tekintő, átfogó megújulást hirdettünk meg. Új evangelizációra törekszünk, amely a jövőben hangsúlyosan a családokra, a nemzedékek együttélésére és együttműködésére, a szülők és gyermekek egészséges kapcsolatára, a fiatalok krisztusi magatartására, egyáltalán a családban és a családi élet által fölfedezett, megélt és továbbadott emberi értékekre épül.

Istenre tekintve kerestük, mit kell tennünk. S íme, éppen ezen Istenre tekintésben találtuk meg a jövő lelkipásztori munkájának sajátosságát, új feladatát. Föl kell tekintenünk a Szentháromság ikonjára, meg kell látnunk Isten végtelen és feltétel nélküli szeretetét. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek közösségéből áradó isteni békesség, melyet oly hatékonyan közvetít felénk a Szentháromság-ikon, folytonos erőt nyújthat e mennyei békesség megtalálásához és megvalósításához. Őrá kell emelnünk tekintetünket, hogy családunk az Isteni Jelenlét szentélye legyen. A Szentháromság belső közössége a mintája a családoknak, ugyanakkor családjaink is lehetnek ikonjai, látható képei a Szentháromságnak.

Radonyezsi Szent Szergej imádságos buzdításához igazodunk: „A Szentháromság szemlélése által győzessék le a világban dúló gyűlöletes viszály rémsége.” Tanítványának, Andrej Rubljovnak ikonját, a Szentháromságot állítjuk a szemünk elé. Egész egyszerűen ez a családközpontú lelkipásztori munkánk újdonsága. Kitesszük magunk elé a Szentháromság-ikont, naponta föltekintünk rá, folytonosan merítünk a belőle áradó erőből.

Megújuló életünkben olyan támaszt és kapaszkodót kapunk ezzel, amely eddig is jelen volt egyházunk életében. Ezáltal is erősödik bennünk az egyre mélyebb fölismerés, hogy ősi gyökereinkhez visszatalálva újulhatunk meg igazán. Újra nagyobb helyet kell, hogy kapjon az ikon az életünkben, a hitünkben, a lelkünkben. Családi életünkben legyen jelen a Szentháromság szemlélése, hogy Ő teremtsen békét az otthonainkban! Szemlélve az Isteni Közösséget, mintát vehetünk, békességét befogadva továbbadhatjuk azt. Ez lehet családjaink és közösségeink lelki megújulásának és megerősödésének alapja és ereje.

Ez a látszólag egyszerű cselekedet valóban megforgathatja, megfordíthatja, Isten felé irányítva megújíthatja életünket, kapcsolatainkat, lelki és lelkipásztori törekvéseinket, pedagógiai munkásságunkat. Ha csak egyetlen otthonban is átveszi az uralkodó nagyméretű képernyő helyét a Szentháromság-ikon, már nem gyűltek össze hiába a családok Hajdúdorogon. Ha otthonainkat, intézményeinket szentéllyé formáljuk a mécsesekkel ékesített ikonok kihelyezésével, ezzel nem csak a környezetünk változik meg, hanem egész benső világunk is. Persze csak akkor, ha föl is tekintünk rá, ha megállunk előtte, ha gyermekeinket is odaállítjuk magunk mellé. Aligha kell ennél hatékonyabb lelkipásztori munka, mint kézen fogva Istenhez vezetni gyermekeinket.

Egy év, a Család Éve, a centenáriumra fölkészítő második esztendő elegendő arra, hogy elkészüljenek az ikonok, hogy kialakítsuk az ikonsarkokat, hogy hozzárendezzük bútorainkat. Ez az átrendezett élet fogja megteremni az új evangelizációt először családjainkban, ikonokkal megerősített közösségeinkben. Rajtuk keresztül pedig elnyerhetjük a március 5-én pápai rendelkezéssel is megkezdett megújulást egész magyar görögkatolikus egyházunkban.

Hajdúdorogi Egyházmegye/Magyar Kurír