Családi munka és ünnep Milánóban

A munka, amelyet ajándékként végeznek a közösség számára, s nem várnak érte jutalmat, különösen kedves a Jóisten számára – hangzott el a családtalálkozó gondolatai között. Radnai István, a Kaposvári Egyházmegye családreferens házaspárjának férj tagja fogalmazta meg a résztvevők nevében azt, hogy az ő családreferensi munkájuk is ilyen szolgálat. Az egyházmegyei családreferensek önkéntes munkában vesznek részt a családok pasztorációjában: családünnepeket, családkonferenciákat szerveznek egyházmegyei és országos szinten is, a tavalyi tematikus esztendő, a Család éve programjai nagyrészt az ő vállukon nyugodtak.

A családreferensek ehhez a munkához kívántak új inspirációkat, ötleteket és lelki alapokat gyűjteni, tehát munka is volt számukra ez a két nap, de még inkább ünnep: a keresztény családok fontosságának megélése és bekapcsolódás az egyház nagy családjába.

A Család Pápai Tanácsa és a milánói érsekség mély és elgondolkodtató füzetet adott ki a világtalálkozóra előkészítő katekézis céljából. Több egyházmegyében is ennek elméleti és gyakorlati feldolgozása határozza meg a családpasztorációt. Többek részéről elhangzott, hogy mennyire szükséges, hogy az ünnep, kiemelten is a vasárnap megélésében a plébániai és egyéb közösségek a családok segítségére legyenek.

A sok-sok zenével kísért tanúságtételek ünnepe sokakat megérintett szombat este, a boldogan együtt ünneplő világegyház megtapasztalásán kívül azonban leginkább XVI. Benedek pápa rövid, tömör gondolatai hatottak sokakra. A gazdasági válság negatív hatásait saját bőrükön tapasztaló görög Paleologosz család azon kérdésére, hogy mit adhat az egyház a perspektíva nélkül maradt embereknek, a Szentatya többek között azt felelte, hogy a keresztény, katolikus munkaadóknak kell munkaadói feladataikat igazságban, családbarát módon ellátniuk. Keszeli Sándor szegedi referens e gondolat hatására szeretne saját térségükben a keresztény gondolkodású vállalkozók között eszmecserét kezdeményezni.

A pápa szombati és vasárnapi megnyilatkozásában és a magyar társaság körében egyaránt szóba került, hogy milyen reményt tud nyújtani az egyház az elváltaknak, illetve az újraházasodottaknak. A sok gyakorlati példával szembesülő munkatársak számára nagy megerősítés, hogy XVI. Benedek is kiemelte, az egyházközösségeknek kötelességük segítő jobbot nyújtani ezeknek a családoknak. Mindamellett ezen a téren is a legfontosabb a megelőzés: lényeges, hogy a környezet is hozzájáruljon, hogy valódi, mély kapcsolaton alapuló házasságok, családok jöjjenek létre.

Korom József a Pécsi Egyházmegyéből a családok „szótlan” tanúságtételét emelte ki, amelyet abban tapasztalt meg például, hogy már háromnegyed 6-kor babakocsival érkeztek a 10-kor kezdődő pápai mise színhelyére. Ugyanezt az élményt felesége, Kata a Szentatya szavaival a következőképpen fogalmazta meg: ha megtanulunk szeretetben élni, akkor magunk leszünk az élő evangélium.

A lelki és szellemi táplálékok mellett a találkozások jelentették a legnagyobb élményt a magyar zarándokoknak. A szombat délelőtt a milánói magyar közösség részvételével zajlott szentmisén a nyugatra került, valamint az Erdélyből a világtalálkozóra érkezett honfitársakkal való együttlét jelentett nagy élményt; ezt a nagy eseményeken a többi nációval való közösség, az egyház erős, egységes és mégis sokszínű voltának megélése egészített ki. Bodorkós Imre és Papp Zoltán atyák például egy Mongóliából jött magyar hölggyel futottak össze, aki családjával egyedüliként képviselte az ázsiai országot. Ez a nemzetek közötti egymásra és Istenre találás talán akkor volt leginkább kézzel fogható, amikor több százezer ember tudott csendben elmélkedni úgy, hogy közben a rengeteg kisgyermek is alig pisszent.

Agonás Szonja/Magyar Kurír

Képek: Bodorkós Imre