Családos tábor több egyházmegye összefogásával

A projektben részt vevő egyházmegyék az utolsó nagyobb rendezvényüket, a mintegy kétszáz fős családos tábort július 9-én zárták, amelyet a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye rendezett, Felföldi László egyházmegyei családreferens vezetésével a Debrecen-Vekeri tó melletti kempingben.

A képzések résztvevői már a pályázat ideje alatt elkezdték kamatoztatni a menet közben megszerzett ismereteiket, tapasztalataikat – tájékoztatott a táborban Lepedus István a Szatmárnémeti Egyházmegye családreferense, a projekt főmunkatársa, aki eredményesnek értékelte az elmúlt egy évet. A családreferens elmondta: emberileg és szakmailag is jó partnerekre találtak a két magyarországi egyházmegyében, a nehézségeket inkább a pályázat bonyolult adminisztrációs szövevényes része okozta. 

A mintegy hetven munkatársat képző projektben közel háromezren vettek részt, beleértve azokat az iskolákat is, ahol családi életre felkészítő órákat tartottak . A projekt hamarosan augusztus végén, szupervízióval zárul; szeptemberben pedig  sajtótájékoztatón számolnak be az elmúlt év munkájáról, az elért eredményekről. Terveik szerint  augusztusban egy magyar, román, angol nyelvű családpasztorációs honlapot mutatnak be, ahol a családokat segíteni tudó szakemberek írásai ( gyermekpszichológus, lelki vezető, logopédus) mellett  a három egyházmegye családi rendezvényeiről is lehet olvasni.

A táborban a nyári programok mellett folytatódott az elméleti felkészítés, férfi, nő, gyermek, család témában. A tábor egyes napjait más-más egyházmegye irányította, beleértve az egyházmegyék főpásztorainak előadásait és a bemutatott szentmiséket is. A szatmárnémeti napot Néma Sándor plébános előadása is kiegészítette.

Bosák Nándor, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye püspöke a szentmise homíliájában Máté evangéliumában olvasható Jézus családfájára utalva kiemelte: Szent József az ősatyák, pátriárkák sorába tartozik, és ahogyan Jézus születésében sajátos feladatot kapott, úgy, akiket az Isten egy közösség, család élére állított, azok is sajátos feladatot töltenek be. Minden családban kell, hogy legyen atyai családfő, aki összegyűjti, élteti és vezeti a közösséget. Ábrahámot Isten kiszólította abból a környezetből, amit megszokott, hogy új földön, új módon szolgálja Istent. Minden élő közösség, minden család úgy születik meg, hogy valamit elhagy az ember, és az Isten gondolata szerint fölépíti az újat. „Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” (Ter 2, 24) A házasság midig az újrakezdésnek, az újnak, a bátorságnak a vállalása.

Kocsi Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye püspöke a nő méltóságát, a világban, az egyházban a családban betöltött szerepét emelte ki. Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára teremtette, a képmás egy adottság, a hasonlóság pedig egy feladat. Miden ember férfi és női vonásokat is hordoz. Az az érett ember, akiben ez harmóniában van. Ha egy férfi úgy gondolja, hogy csak uralkodnia, parancsolnia kell, vagy ha egy nő azzal azonosítja saját szerepét, hogy neki nincs más dolga, csak elfogadni, engedelmeskedni, követni az utasításokat, akkor nem tud beilleszkedni a családba, társadalomba, nem találja meg a helyét, amelyet Isten neki szánt. A család olyan közeg, ahol Isten akarata megvalósul, a házastársaknak Isten és egymás felé, a gyermek szülei felé megtartott engedelmességben. Ma ritka az a család ahol a gyermekeket engedelmességre tanítják, pedig a gyermek vágyik arra, hogy megmondják neki, mit csináljon. Nem tanulja meg az engedelmességet, ezért felnőttként sem tud engedelmeskedni. Ennek hiánya az egyik fő oka a házassági, családi defektusoknak és a kevés hivatás születésének.

Schönberger Jenő, a Szatmárnémeti Egyházmegye püspöke a gyermeknevelésre irányította a figyelmet. Jézus misszióba küldi az embereket. A feladat közös, mint ahogy a házasságban ketten egy test lesznek, úgy a feladatot sem lehet kettéválasztani.  A gyermeknevelés nem a könyv és irodalom, hanem a szív dolga, Isten és a szülő dolga. Nem a pszichológushoz kell vinni a gyermeket, hanem Isten elé. A főpásztor utalt a boldoggá avatott Scheffler János püspök egyik körlevelére, amelyben kérte az édesanyákat, hogy imáikkal esdekeljék ki a hivatások kegyelmét gyermekeik számára. Ehhez kapcsoltan emelte ki példaként a négyezer lakosú észak-olaszországi Lú városát, ahonnan 1870 óta 500 pap és szerzetes került ki. Akkor nyolc édesanya összefogott, és minden  hónap első vasárnapján imaórát tartott a papi és szerzetesi hivatásokért, és szentáldozásukat erre a célra ajánlották fel. Valamikor az anyák örültek annak, ha gyermekük a papi hivatást választotta. Ma is örülnek, vagy szeretnék megóvni ettől gyermekeiket? Ennek megválaszolásától is függ az, hogy keresztény vagyok-e, és hiszem-e azt, amit mondok.

Minden ember szorong az esküvő előtt, hogy boldoggá tudja-e majd tenni házastársát. A félelem akkor is megjelenik, amikor új élet születik a családban, de az Úr azt mondja: „Indulj, ne félj, mert veled vagyok.” Bíró László családreferens püspök felhívta a figyelmet arra a papi körökben is kevésszer elhangzó tényre, hogy a  házasság szentsége nem magányos küzdelem, akár az egymás közötti kapcsolatépítésre vagy gyermeknevelésre gondolunk, hanem az Úr bátorítása: „veled vagyok”. A főpásztor az „Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé.” (Lk 10,3) A főpásztor XVI. Benedek pápát idézve hangsúlyozta: ma azt részesítik előnyben, ami produktív. A humán értéknek nincs becsülete, annak van, amit fel lehet mutatni, a manuálisan fogható valóságnak. Érték, ami racionális; ami írracionális (kereszténység), az a perifériára sodródik. Ma ez a produktív érték a farkas, a semlegesség liberalizmusa, a liberalizmus báránybőre, ami mindig a szabadságra hivatkozva mondja a hazugságot, és teszi tönkre a családokat. Hogyan viselkedjék a bárány ebben a társadalomban? Válasz erre a farkas példája, ami csak akkor támad, ha éhes. Sokszor nem azét bántanak, mert keresztények vagyunk, hanem mert nem vagyunk azok, és a farkas éhesen marad körülöttünk, nem kap táplálékot. Azért harap, mert éhes. Sokszor a világ körülöttünk azért tűnik ellenségesnek, mert nem vagyunk eléggé keresztények.

A táborban elhangzott előadások megtalálhatóak a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye honlapján.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír