Családreferensek a valenciai találkozóról

I. Az igazi munka a kisközösségekben rejlik

Zemlényi János és felesége Katica egyike volt annak a tizennégy családpasztorációval foglalkozó házaspárnak, akik részt vettek a Családok V. Világtalálkozóján Valenciában. János és Katica Székesfehérváron az Almássy-telepi egyházközség tagjai. János lelkipásztori munkatárs, honlapot szerkeszt, közösségi házat épít és igeliturgiát tart. Civilben irodabútor-kereskedő. Katica főállású kántor és hitoktató a plébánián. Három gyermekük van. A világtalálkozóról Jánossal beszélgettünk.

– Mi fogta meg leginkább a találkozón?
– Fantasztikus volt a szombat esti, tanúságtételekkel egybekötött imádság a pápával. Jól megszervezett, tartalmas együttlét volt. A világtalálkozó nagy ünnep volt, ahol a világ összes népének családjai összegyűltek a Szentatyával. Felemelő volt az, ahogy az egész város ennek szolgálatába állt. Szükség van ezekre a nagy találkozókra, ki kell használni a demonstráció adta lehetőséget a figyelemfelkeltésre, de az igazi munka a kisközösségekben rejlik. Minél több egymáshoz kapcsolódó közösséget, családcsoportot kell létrehozni, a már létezőket pedig meg kell erősíteni.

– Mivel gazdagodott a hétnapos zarándoklat során?
– Sikerült eljutnom olyan helyekre, ahová már nagyon régóta vágytam: Barcelonába, Montserrat-ba. Emellett a többi családreferens házaspárral való együttlét során a segítő szeretetnek olyan jeleit tapasztaltam, ami segített túllendíteni az út nehézségein.

– Mit hiányolt?
– A program zsúfoltsága és az idő hiánya miatt kevés lehetőségünk volt arra, hogy kis csoportokban beszélgessünk, márpedig ez teheti a programokat számunkra igazi családtalálkozóvá. Ennek hiányában ugyanis csak hátteret adhatunk a pápával való találkozáshoz, nem lehetünk többek puszta statisztáknál, akik csupán arra jók, hogy 1,8 millióról 2 millióra növeljék a jelenlévők számát. Csak akkor válhatunk igazi résztvevővé, ha közösséggé formálódunk.

– Mit visz haza magával a találkozóról?
– Egyelőre keresem az értelmét annak, hogyan tudnám a közösség javára fordítani az engem ért benyomásokat, lelki élményeket. Mindenféleképpen szeretnék továbbadni valamit azokból az ajándékokból, amelyeket a találkozón kaptam.

II. Úton egymás, Isten és a közösség felé

Sötét Béla és Sötét Béláné, Csilla Tapolcáról érkezett. Tizennégy éve bízta meg őket Márfi Gyula veszprémi érsek, hogy bekapcsolódjanak az egyházmegye családpasztorációs munkájába. Csilla tanár, jelenleg három fiukkal főállású anyaként otthon van. Béla egy közlekedési vállalat műszaki munkatársa.

– Milyen feladatokkal jár a családpasztorációs munka?
– Próbáljuk a meglévő családközösségeket összefogni, lelki tartalmú programokat szervezünk számukra: lelkinapot, majálist, családtábort; emellett saját programok szervezésére buzdítjuk a közösségeket. A Veszprémi Egyházmegye kuriózuma a Családunk folyóirat, amelyet Mód Miklós devecseri plébános szerkeszt. Évente négy alkalommal jelenik meg, foglalkozik a családpasztorációval országos szinten, ugyanakkor az egyházmegye speciális kérdéseivel is. Szervezünk házasságra felkészítő kurzusokat jegyeseknek, és lelki egészségszolgálatot is működtetünk. Hálásak vagyunk Márfi Gyula érseknek, aki felismerte a családokkal való foglalkozás jelentőségét, szellemileg, lelkileg, anyagilag támogatja munkánkat, és részt vesz a programjainkon.

– Hány családközösség van az egyházmegyében?
– A nagyobb plébániákon – elsősorban Veszprémben – szinte mindenhol van családközösség, ahogy a nagyobb vidéki városokban is. Fehér foltok is vannak az egyházmegyében, ahol jó szándékú, nyitott családok élnek, de még nem áll készen minden egy közösség létrehozására. Egyik feladatunk ezeknek a helyeknek a segítése a közösség megszervezésében. Most épp Balatonfüreden indult egy új közösség négy családdal.

– Mit jelentett ez a zarándoklat Önöknek?
– Útonlétet, fizikai, de elsősorban lelki értelemben, útonlétet egymás felé, amit megtapasztaltunk az emberi kapcsolatokban, a közös beszélgetések során, a buszon vagy a helyszínen. Útonlétet jelentett abban a munkában is, amit végzünk, emellett megerősítést is, Istennel való és személyes kapcsolatainkban való megerősödést. Több mint tizenöt éve vagyunk házasok, de gyerekeink miatt együtt még nem vehettünk részt ilyen hosszú zarándoklaton. Ugyanakkor a nyitott szívvel jöttünk, hogy az itt kapott szellemi, lelki ajándékokat majd továbbadjuk. Ennek a felelősségével érkeztünk és ezzel is szeretnénk továbbmenni.

– Mit adnak tovább az otthoniaknak?
– Azt az élményt, hogy ilyen sokan együtt voltunk; a pápának az üzenetét, hogy a családnak van helye és szerepe a mai világban, és szükséges, hogy a családok felvállalják szerepüket, és közösséget vállaljanak más családokkal. A pápai szentmisén megtapasztalt egyetemes testvériséget, a családok sokszínűségét és gazdagságát is szeretnénk hazavinni. Emellett azt az állásfoglalást is, hogy hűségesek vagyunk az egyházhoz és a sok negatív példa ellenére is hiszünk a családok szentségében.

III. Együtt a fiatalokért

Lieli Pál és Lieli Pálné, Zsófi a Debrecen–Nyíregyházi egyházmegyét képviselte a találkozón. Mindketten a Debreceni Egyetemen dolgoznak, és a debreceni Megtestesülés Plébániához tartoznak.

– Milyen szolgálatot teljesítenek az egyházközségben?
– A hat éve alakult Megtestesülés Plébánián elsősorban a zenei élet fellendítése a feladatunk, játszunk a szentmiséken és az ifjúsági gitáros zenekart vezetjük. Tagjai vagyunk a Cursillo Mozgalomnak, Pál akolitus és felelőse a felnőttek katekézise körnek. Minden hónap utolsó csütörtökén a Debreceni Egyetem egy-egy neves oktatója tart előadást egyházzal kapcsolatos témáról. Ezenkívül a családcsoportban tevékenykedünk.

– Mi jellemzi a családpasztorációs tevékenységüket?
– Igyekszünk vonzó programokat kínálni más egyházközségek számára is, sokan jönnek családi lelkinapjainkra, kirándulásokra, nyári táborba. Plébánosunk, Felföldi László atya nagy hangsúlyt fektet a fiatal házasok összefogására és a jegyesek oktatására, amiben mi is részt veszünk.

– Harminchat éve házasok, hogyan látják a család helyzetének alakulását?
– A találkozóról visszatérve nagyon pozitívan. Rengeteg szép családot láttunk, érezzük, hogy nem vagyunk egyedül, hogy érdemes a családokkal foglalkozni, a fiatalokat támogatni, segíteni. Plébániai beszélgetéseinken is azt tapasztaljuk, hogy nagyon nyitottak a fiatalok. Keresik az utat és bíznak a jövőben. Az országos helyzetet nyilvánvalóan nem lehet ilyen szépre festeni. Ha egy fiatal pár már megtalálta az utat és eljön a plébániára, akkor ott már valami nagyon jó dolog indul el. Mi csak velük találkozunk. Fontos feladat lenne azoknak a fiataloknak a megszólítása, akik még nem találtak el a plébániákra. Ehhez kellene megfelelő eszközöket találni.

– Mi az, amit magukkal visznek a Családok V. Világtalálkozójáról?
– Nem hittem volna, hogy ilyen sok hiteles család, ennyi gyerekkel összegyűlik. Óriási élmény volt látni őket, velük lenni. Együtt, egymással összefogva ellen tudunk állni annak a sok rossznak, csábításnak, ami a világban ér bennünket. A kereszténységben hihetetlen erő van. Az, hogy itt volt a pápa, azt mutatja, hogy az egyház is mindent megtesz azért, hogy a társadalom alapja, a család szilárd legyen és megerősödjön.

Rébay Orsolya/Magyar Kurír