A csekk mindig időben jön – 2006. szeptember 4.

Jézus azt mondja, hogy az én Atyám szüntelenül munkálkodik. Ezt már nem mondja, de nyugodtan hozzátehetjük, biztosan nem kapkod. Az ember a teremtésben Isten munkatársa lett, időbeli ritmusának sugároznia kellene az Atya szüntelen munkálkodását, ha kell, dolgozzon, ha kell, imádkozzon, és ha kell, pihenjen. Mi így munkálkodunk szüntelenül. Frissítő álmunkban, vagy az elfekvőben, ágyhoz kötve is.

Az intézményt nem Isten teremtette, hanem az ember. Nem bűnös valóságok, de be tudnak ékelődni az ember és az élő Isten közé, de fel is tudnak emelni Istenhez, attól függően, hogy csak az intézményig látunk, vagy tovább is.

Az intézmény alaptermészetéből fakad, hogy mindig diktál, és aki túlzottan erre hangolódik rá, szintén diktál. Időszámítást is. Akkor van az alkalmas idő, amikor a szabályos világ jelez. Pl. jön a csekk, s ha késünk, jön a fellebbezési határidő, majd jön a pótdíjfizetési felszólítás, majd a bírság is. Mind időre.

Jó, hogy vannak emberi szabályok, kell, hogy kordában tartsák szeleburdi természetünket, de őrizzük eszünket is, hogy a szabályok csak arra valók, hogy egykoron ne kelljenek, amikor már önként is tudunk szeretni Isten színe előtt. Jó lenne, ha ezt nem Isten előtt kellene megtanulni, mert az kemény lecke, hanem már ebben az életben.

Sánta János