Ez az öt kategória. Természetesen amilyen a hitvallásunk, aszerint kerül egy-egy cselekedet feljebb vagy lejjebb ezen a skálán. Csak akkor lehet beazonosítani, hogy egy-egy cselekedetünk milyen értékű, ha az élő Krisztus fényében értékeljük azokat.
Ha nem valljuk Istent és az örök életet, s az ember önmagát teszi Istenné, akkor eleve megszűnik a kötelező kategória, hiszen mindent szabad. De ebben az esetben a hasznos, a szórakoztató, a fölösleges és a káros tetteink össze fognak keveredni.
Ugyanakkor a kötelező tettektől mégse tudunk menekülni, mert istenhit nélkül is cselekvési kényszer hajtja az embert. Nem passzivitásra, hanem aktivitásra vagyunk beállítva. Ha elhagyjuk az igaz Istent, akkor a megmaradt igényességtől függően a hasznos, a szórakoztató, a fölösleges, sőt a káros tettek is válhatnak kötelezővé, amelyek elől nem tudunk kitérni.
Sánta János