Május 27-én, pénteken Cserháti püspök szentmisével kezdte a napot a wellandi Magyarok Nagyasszonya templomában. Prédikációjában kifejezte meglepetését, hogy a hívek az évek folyamán milyen nagy lelkesedést mutattak iránta. Nem gondolta, hogy lelkipásztori útjai oly fontosak lennének, mint ahogyan az bebizonyosodott. Bár a püspök is elsősorban szolga – hangsúlyozta – mégis valami többet ad a hívek közösségének. A püspökben Krisztus apostolát látják, aki reményt, segítséget és irányítást ad az egyháznak. Mint Krisztus közvetlen munkatársa, a püspök látogatása új lendületet adhat az egész közösségnek. Ezt a lendületet pedig minden megkereszteltnek kötelessége továbbadni, hiszen ők is kaptak erre meghívást.
A szentmise után Cserháti Ferenc megtekintette Welland történelmi magját és pontjait. A XX. század elején, a városközpontot és a munkaerő gyökerét magyar vendégmunkások és bevándorlók alkották. Délután a püspök átogatást tett elődjénél, Miklósházy Attilánál. A két külföldi magyar püspök megosztotta meglátásait: bár minden plébániára nem tudnak magyar papot biztosítani, törekedni kell a közösségek megmentésére, és magyar lelkipásztort küldeni oda, ahol igény van rá.
Május 28-án, szombaton az ottawai Saint Elizabeth plébániára utazott a főpásztor, ahol otthonra talált az ottawai magyar katolikus közösség. Az ünnepi szentmisében a közösség lelkipásztora, Kürnyek Róbert köszöntötte Cserháti püspököt, és a közösség háláját fejezte ki, hogy a közösség nem merült feledésbe. Egyben üdvözölte a Magyar Köztársaság nagykövetét, Pordány Lászlót és feleségét Csikós Máriát.
Szentbeszédében a püspök kitért arra, hogy a külföldi magyar katolikus közösségek nem puszta hagyományőrzők. Egy katolikus közösség nem maradhat meg a néptánccsoportok és a népdalosok szintjén. A hit nem stagnáló, helyben toporzékoló hagyományokat őriz. A hit élő értékekre épül, amelyek mindig a jövőbe tekintenek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden megkeresztelt embernek küldetése van. Bármennyire is kicsi legyen egy közösség, hatalmas megbízatást kapott: az evangélium hirdetését – mondta a segédpüspök.
A szentmisét követően, az ottawai Magyar Ház fogadta a főpásztort. A jelenlévők versekkel, képvetítésekkel és baráti szavakkal fejezték ki hálájukat és szeretetüket a püspök iránt. Ezzel véget ért ottawai látogatása.
A vasárnapi napot utolsó állomáshelyén, Montrealban töltötte Cserháti püspök, a Magyarok Nagyasszonya egyházközség bérmálási és elsőáldozási ünnepségén. A világi elnök üdvözölte a főpásztort, és megköszönte neki, hogy személyében a magyar egyház nem feledkezett meg a külföldi magyarokról. Jelenléte megerősíti a közösség elkötelezettségét Szent István hagyatéka mellett. Homíliájában a főpásztor kitért az ősegyház szórvány jellegére. Bár az ókeresztények kisebbségben éltek a római birodalmon belül, hű életpéldájuknak köszönhetően a hit gyorsan terjedt, és ma már több mint egymilliárd keresztény található világszerte. A
külföldön élő magyar keresztények sorsa hasonló: kisebbségben élni hivatástudattal. Gazdag magyar keresztény hagyományainkkal élni kell. Ezáltal sokakat vissza tudunk vezetni Krisztushoz – hangsúlyozta a püspök. Az ünnepet az Útkereszteződés ifjúsági együttes és a templom kórusa tette felemelőbbé.
A szentmise végén a püspök megszentelte új Mária-szobrot. Ezt követően fogadásra, a Gyöngyös Bokréta néptánccsoport, a magyar iskola és a magyar cserkészek műsorára került sor, több mint 320 vendég jelenlétében. Ezzel a programponttal véget ért Cserháti Ferenc 2011-es észak-amerikai körútja és még aznap este visszaindult Európába.
Androvich Tamás montreali plébános, a KMPE titkára/Magyar Kurír