A csoda a mi felajánlásunkkal kezdődik

A Szentatya vasárnap az Úrangyala elimádkozása után a szíriai drámai helyzet miatt érzett aggodalmának adott hangot. Az összetűzéseknek számos halottja és sebesültje van, rengetegen keresnek menedéket az országhatárokon belül és a környező országokban. Közelségéről és imádságáról biztosította a szenvedőket. Felhívást intézett a nemzetközi közösséghez, hogy vessenek véget a vérontásnak, és biztosítsák a humanitárius segítséget.

A szív bölcsességét kérte Istentől a hatalom birtokosai számára, hogy „tegyenek meg minden erőfeszítést a békéért, a párbeszéden és a kiengesztelődésen keresztül, a konfliktus politikai megoldása érdekében.”

A Szentatya megemlékezett a szívéhez oly közel álló iraki népről is. Irakban az elmúlt napokban elkövetett merényleteknek számos halottja és sebesültje volt. Azt kívánta, hogy az ország „leljen rá a stabiltás, a kiengesztelődés, a béke útjára.”

Megemlékezett továbbá a Puglia tartományban, Tarantóban működő ILVA gyárról, amelynek sorsa a napokban komoly aggodalmat keltett Olaszországban, mert a dolgozók egészségére és a környezetre gyakorolt káros hatása miatt az üzem bezárását kérték. Arra buzdította a döntéshozókat, hogy tartsák szem előtt mind az egészséghez, mind a munkához való jogot, különösképpen most, a gazdasági válság idején.

Buzdította a fiatalokat, akik jövőre ebben az időszakban részt vesznek Rio de Janeiróban az ifjúsági világtalálkozón: „megtapasztalhatják, milyen nagy öröm és milyen szép, ha az Egyházhoz tartoznak, ha megélik a hitet.”

Az Úrangyala-imádság előtt mondott katekézisében János evangéliumának hatodik fejezetéhez, a csodálatos kenyérszaporítás történetéhez fűzte gondolatait Benedek pápa. A kenyérszaporítás csodája hirdeti az Eucharisztiát, Krisztus áldozatát a világ üdvösségéért. Az Eucharisztia „az ember állandó, nagy találkozása Istennel, benne az Úr ételünkké lesz, önmagát adja, hogy átváltoztasson minket Őbenne” – magyarázta a Szentatya.

Emlékezett annak a fiúnak az alakjára, aki odaadta az öt kenyeret és a két halat: „a csoda tehát nem a semmiből kiindulva jön létre, hanem annak a kicsiny dolognak a másokkal való megosztásából, amivel ez az egyszerű fiú rendelkezett.” Azt mutatja ez a történet, hogy Jézus „nem azt kéri tőlünk, ami nem áll rendelkezésünkre, hanem megmutatja, hogy ha mindenki felajánlja azt a keveset, amije van, akkor mindig újra megtörténhet a csoda.”

A Szentatya Jézus alakjára rávilágítva folytatta tanítását: „Jézus nem földi király, aki uralmat gyakorol, hanem olyan király, aki szolgál, aki lehajol az emberhez, hogy kielégítse ne csak fizikai, hanem főként az annál mélyebb éhségét is: az iránymutatás, az értelem, az igazság, az Isten iránti éhséget.”

XVI. Benedek imádkozott azért is, hogy „senkinek az asztaláról ne hiányozzon a méltó élethez szükséges kenyér, az egyenlőtlenséget ne erőszakkal, hanem megosztással és szeretettel győzzük le.”

Magyar Kurír

(tzs)