Csökken az életterünk – 2007. március 23.

Rengeteg ember kerül az utcára, mert nem kell a munkája, és ezzel áttételesen maga az ember sem kell. S az egészen a jelképes korona: egyre jobban látszik valami elemi irtózás a család szó kiejtésétől, és attól, hogy érdemi lépés történjen a magyar nép számbeli gyarapodásáért, hogy a magyaroknak kedve legyen családot alapítani.

Tudomásul kell vennünk, hogy kis népünk sorsát emberileg nem mi intézzük, még csak nem is aktuális vezetőink, hanem valaki mások. Ezt szépen csomagolva úgy fogalmazzák, hogy a geo-atlanti erővonal hazánkon keresztül halad. Mit tehetünk magyar keresztényként ilyen helyzetben?

Először is kétségbe nem szabad esnünk, mert azzal csak olajat öntünk a tűzre, és plusz profitot mások zsebébe.

Másodszor: legalább a keresztény emberek jobban figyeljenek egymásra, itt az őskeresztény lehetőség: arról ismerjenek meg, hogy szeretjük egymást.

Ne feledjük, olyan gyengének mutatkozott az a kis mag, mégis túlélte az akkor ismert világot uraló Római Birodalmat. Mert ami nem Istentől van, előbb-utóbb széthullik, ami viszont Istentől való, azon a modern Nérók sem uralkodhatnak. Legfeljebb egy darabig irtogatják, mert a lelkük mélyén ők is tudják, hogy Jézus Krisztust nem lehet megkerülni.

Sánta János