Csonka Ibolya kiállítása Veszprémben

A művésznőt Pálfalvi Judit, a Szaléziánum igazgatója köszöntötte, majd átadta a szót a megnyitót tartó Márfi Gyula érseknek.

A főpásztor kiemelte, hogy nem először állítja ki festményeit, táblaképeit, ikonjait a veszprémi egyházi intézményekben Csonka Ibolya, s remélhetőleg nem is utoljára. Volt már kiállítása az egyházművészeti gyűjteményben, de a székesegyházban is találkozhattak a látogatók művészi ikonjaival. Ezúttal csendéletei, tájképei is szerepelnek a tárlaton.

Többféle technikával készíti műveit; a hagyományos tojástemperával, illetve olajjal készült képek mellett tűzzománctechnikával létrehozott ikonokat is találunk alkotásai között. A témájukban is változatos műveket különbözőségük ellenére egy magasabb, meghatározó erő köti össze: a szakralitás. Virágcsendéletei, természeti festményei is erről tanúskodnak, nemcsak ikonjai, szenteket ábrázoló táblaképei – mondta a főpásztor.

A kiállítás címe is jelzi – Natura et religio (Természet és vallás) –, hogy e két téma szorosan összetartozik. Mivel a természet is Isten teremtő akarata, szeretete által jött létre, s ezért Isten teremtő és megszentelő kegyelme nyomot hagyott rajta, így az Úr minden teremtménye és az élettelen világ is magán viseli valamilyen formában alkotója munkáját.

Egyesek szerint szakrális művészet nincs is, a műalkotás csak profán lehet, mivel a művész maga sem szent, s az anyag sem, amit felhasznált alkotásához. Ez a vélekedés Platón és egyes görög filozófusok álláspontjához áll közel – mutatott rá az érsek –, akik szerint az ideák nem vegyülhetnek az anyaggal, mert az anyag nem méltó arra, hogy az ideákat befogadja. Ezzel szemben Assisi Szent Ferencet idézte fel, aki Naptestvérről, Holdnővérről beszél híres Naphimnuszában, s aki madaraknak prédikált és megszelídítette a gubbiói farkast  Szent Antal pedig a legenda szerint halaknak prédikált.

Akik Istenhez egészen közel állnak, azok állnak legközelebb a természethez is – mondta a főpásztor.  Hasonló a helyzet a zeneművészet terén is. A 150. zsoltár minden hangszert felszólít, hogy magasztalja az Urat. Az Egyház feladata tehát, hogy a hit és a szeretet által megszentelje a művészeteket, hogy a művészek majd alkotásaik által közelebb vigyék az evangéliumot az emberekhez. A szentet bele kell vinnünk a profánba, hogy átjárja azt, s  ezáltal szebb, tökéletesebb, Istennek tetszőbb, lélekben gazdagabb legyen a világ, olyan, ami Istenre, létrehozójára mutat lépten-nyomon. Csonka Ibolya alkotásai szépítik és gazdagítják világunkat a szent művészet jegyében – zárta gondolatait a főpásztor.

A tárlat október 7-ig tekinthető meg a Szaléziánumban.

Toldi Éva/Magyar Kurír