Dall’Oglio atya „semleges és többvallású” Szíriát szeretne

Dall’Oglio atya szerint a pápa szeptember 14-16-ára tervezett libanoni látogatása „biztonsági és politikai szempontból is kockázatos”. „Soha nem történt még pápai látogatás ilyen tragikus helyzetben” – teszi hozzá, elismerve „XVI. Benedek apostoli elhivatottságát” - írja a La Croix.

A jezsuita atya azt várja a pápai látogatástól, hogy XVI. Benedek határozott szavakkal szóljon a Szíria jövője szempontjából alapvető kérdésekről, úgy mint emberi jogok, a civil lakosság védelme és az igazság. Azt reméli, hogy a pápa „a nemzetközi diplomáciához is szól majd, mely bátorság és konkrét jövőkép hiányában jelenleg béna és tehetetlen”.

Dall’Oglio atya szemében XVI. Benedek látogatása arról tanúskodik, hogy „a pápa bízik a Közép-Keleten zajló civil önállósodási folyamatban”. Azt is reméli, hogy a pápa, „ahogy eddig is tette, tolmácsolni fogja az egyház támogatását a jogos követelésekkel élő szíriai nép felé”.

Azzal kapcsolatban, hogy „a libanoni vezetés támogatja el-Aszad hatalmát”, a jezsuita atya sajnálatát fejezte ki, hogy „az iszlám szélsőségesektől való félelem miatt a katolikus egyház egyes képviselői is a jelenlegi szíriai vezetés mellett foglalnak állást”. Márpedig aki így vélekedik, az „osztja Damaszkusz összeesküvés elméletekre és tagadásra épülő politikáját, melyet Teherán és Moszkva is támogat”.

Hacsak valamilyen „jóakaratból fakadó csoda” nem történik, Dall’Oglio atya szerint „a polgárháború még Szíria szétszakadásához is vezethet”. Úgy véli, hogy Libanonban „bár a maroniták egy része a szíriai hatalmat támogatja, többen is a demokráciát szorgalmazzák”. Hozzáteszi még, hogy „a szíriai keresztények a Damaszkusz által ellenőrzött területeken élnek, és egyáltalán nincs lehetőségük a szabad véleménynyilvánításra. Folyamatosan megfigyelik és cenzúrázzák őket”.

Megjegyzi, hogy a szíriai civilek, szunniták, síiták, aluiták és a nem vallásosak is együtt küzdenek a helyzet javításáért. „Muzulmán és katolikus fiatalok együtt végzik a humanitárius segítségnyújtást.” A jezsuita atya szerint, aki több évet töltött Szíriában, a cél „egy semleges Szíria lenne a háború utáni Ausztria mintájára”, amely nem ragad bele az erőszak és a bosszú ördögi körébe.

Az atya elítéli azokat a keresztény véleményeket, melyek szerint a muzulmánok és a keresztények közötti összecsapás elkerülhetetlen. „Nem, a szíriai keresztényeket nem üldözik. Nem igaz, hogy a két vallás összeütközése elkerülhetetlen. Igen, a keresztények lakta területeket is bombázzák. Igen, vannak a felkelésnek olyan szélsőséges muzulmán szereplői, akik a lázadást kirobbantók egyértelmű szándékai ellenére szeretnék vallási síkra terelni a konfliktust. Ám ez a felkelés se nem iszlamista, se nem terrorista. A benne résztvevő, nagyon különböző emberek egyszerűen csak szabadságot, jogállamot és demokráciát szeretnének. És ezekért a célokért akár meg is halnak, ha kell.” A jezsuita atya azonban örömmel látja, hogy a szíriai fiatalok „felülemelkedtek a maffialogikára és a törzsi megkülönböztetésre épülő felfogáson”.

Dall’Oglio atya úgy olvassa a közép-keleti szinódus dokumentumait, mint „erőteljes üzenetet egy vallásilag semleges állam létrejöttéért a térségben”. „Békében szeretnénk egymás mellett élni a vallásunktól függetlenül.”

Magyar Kurír