A Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye búcsúja Máriapócson

Bosák Nándor megyéspüspök köszöntötte a résztvevőket, és a zarándoklatot felajánlotta a nemzet lelki megújulásáért, különösen a keresztény családok megerősödéséért. A búcsún jelen volt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Szentbeszédében kiemelte, milyen nagy szerepe van a Szűzanyának, az egyház édesanyjának családjaink életében.

Örökké szűz és örökké édesanya

Máté és Lukács evangéliumában a 12–14 éves férjhez adandó leányról olvashatunk, akinek mint a názáreti József által eljegyzett leánynak már joga van a házaséletre, a lakodalmat pedig szokás szerint csak a kelengye elkészülte után tartják. Ez idő alatt történt az angyali üdvözlet. Mária Isten iránti szeretetéből fakadóan szüzességi fogadalmat tett, amiről József is tudott, és elfogadta azt. Örökké szűz és örökké édesanya maradt – „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.”

Ez a Szűzanya egész életén át ismételt, Isten akaratának elfogadását jelentő első imádsága, ami később Jézus saját imájában is visszacseng, De Isten akaratának elfogadását halljuk az Olajfák hegyén szenvedő Jézustól is. A Megváltó szavaiban is visszatükröződő „igent” nemzetünk, családjaink megújulásában is vállalnunk, követnünk kell.

A 30 rejtett názáreti év

A Szent Család ugyanolyan hétköznapi, vallásos, istentisztelő életet élt, mint a legtöbb názáreti család. A mindennapi életben, a kötelességteljesítés éveiben, az imával, fohásszal, hálával átszőtt hétköznapokban minden Isten akaratának teljesítése volt.

A Szűzanya jelen volt a Szentlélek kiáradásánál, az első pünkösd idején. Itt már érthető, miért kellett ott lennie a Szűzanyának. Aki megszülte a világ megváltóját, annak ott kellett lennie pünkösdkor, hogy lelkileg megszülje szent fia titokzatos testét, az Egyházat is. Így lett ő az Egyház anyja. 1964-ben a II. Vatikáni Zsinat lezárásakor VI. Pál pápa bejelentette, hogy a loretói litániában a „Krisztus anyja” megszólítást az „Egyház anyja” megszólítás kövesse.

A loretói litánia a hagyomány szerint minden évben az egyházmegyei búcsú utolsó mozzanataként csendül fel, amikor a püspök a hívekkel együtt a kegykép előtt térdepelve könyörög a Szűzanya közbenjárásáért.

Egyházmegyei pavilon

Az egyházmegyei pavilonban az elmúlt évek eseményeit – egyházközségi búcsúkat, templomokat, közösségi eseményeket (gyermeknap, ifjúsági találkozók, papszentelés, kirándulások) – megjelenítő fotókiállításon keresztül a zarándokok magukra ismerhettek. Ennek az új kezdeményezésnek célja az egyházmegye életének, intézményeinek, szokásainak megismertetése, ami elősegíti a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye identitástudatának fejlődését, erősödését.

A 13 éve két egyházmegye – az Egri és a Szeged–Csanádi – területeiből kivont Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye hivatalos elnevezése még sokak előtt nem ismert. Ennek megismertetése, és ezáltal az egyházmegyéhez tartozó közösségek, intézmények, iskolák bemutatása fontos azok megerősítése céljából is, különös tekintettel az egyházmegyei iskolákra. A kis közösségek megismerésével pedig erősödik az egyházmegyei közösség is.

 A kezdeményezés hagyományteremtő szándékkal indult. A résztvevők idén az egyházmegye oktatási és szociális intézményeit bemutató, és azok programjait hirdető, nemrég megjelent kiadványát is magukkal vihették.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír