A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye zarándoklata Mátraverebély-Szentkútra

Hazai – 2009. július 27., hétfő | 12:37

„Sem magasság, sem mélység nem rettent” (Róm 8,39). Ez a szentírási idézet volt a mottója a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye búcsúja alkalmából tartott gyalogos zarándoklatának, amely a Mátraverebély-Szentkúti nemzeti kegyhelyhez vezetett.

Bosák Nándor, az egyházmegye főpásztora homíliájában szüleink, családjaink, közösségeink életünkre gyakorolt hatását emelte ki, példaként említve Mária neveltetését. Szent Joachim és Szent Anna úgy nevelték gyermeküket, hogy alkalmas legyen Isten tervének a megvalósítására. Feltesszük a kérdést, hogy szüleink és közösségeink felkészítettek-e bennünket az Isten akarata szerinti teljes értékű életre. Kaptunk-e hozományt, és ha igen, milyet? A kapott örökséget továbbadtuk-e gyermekeinknek? A család, a házasság szent dolog. Ha valaki a társával csak a pillanatnyi örömöknek él, elárulja azt a feladatot és kötelességet, ami a házasság közösségéből származik.

Beszédében a megyéspüspök Szent Jakab és testvére, János apostolra irányította a figyelmet. Édesanyjuk, Salome szüntelenül imádkozott fiai üdvösségéért, ő azok között az asszonyok között volt, akik Jézus körül szolgáltak. A megfeszített Jézus rábízta János apostolt a Szűzanyára. Ezért Máriát az apostolok anyjának, a papok édesanyjának is tekintjük. Az apostolságnak alapja, ahogy János és Jakab apostol is kijelentette: készek Jézussal sorsközösséget vállalni, az Õ igéjéért az életüket is feláldozni.

A főpásztor ezekkel a gondolatokkal a papság évére, a papi hivatás feladatára utalt, és kérte a híveket, hogy imádkozzanak papjaikért, becsüljék, értékeljék annak a szolgálatnak az értékét, amire vallásos életünkben, hitünk megvalósításában szükségünk van. A szentmise eucharisztikus körmenettel ért véget, a zarándoklat pedig a loretói litániával zárult.

Kovács Ágnes/Magyar Kurír