
„Jót tenni jó” volt az est mottója, s e gondolat világosságát és lényegre törő voltát csak az előadás múlta felül. Talán ezekkel a szavakkal lehet összefoglalni a hallottakat: általában emberiség nincs, csak Péter van és Pál – konkrét személyek, akiknek léte egy-egy hívás számunkra, hogy Krisztust szolgáljuk bennük.
Másnap többen mondták: nem tudnak szabadulni az est élményétől. Mi már csak hozzátesszük, hogy nem is kell, hiszen a jóságnak az a hivatása, hogy örökké „rózsálljon”.
Ezúton is köszönetet mondunk Csaba atyának, s kérjük további szolgálatára is a Mindenható áldását.
Marincsák László/MK