
A hallgatóság részéről hol síri csend, hol kedves derű kísérte a humorral is tarkított kb. 90 perces „előadást”. A közönség összetétele azt mutatta, hogy e programra egyaránt kíváncsi volt elkötelezett katolikus, protestáns vagy éppen a helyét, életének rendeltetését kereső fiatal. Az est hiánypótló voltát jelzi, hogy a művésszel való beszélgetés még éjszakába nyúlóan folytatódott az Egyetem előtti téren.
Vendégünknek köszönetünket Mécs László szavaival fejeztük ki: 
„Egy ismeretlen, ősi fényű
örök Titoktól elszakadtan
küldöncnek jöttem, s eltűnök majd,
ha üzenetem általadtam.”
(részlet a Meteor c. versből)
E fórumon is tolmácsoljuk a művész úrnak jókívánságainkat, hogy még számos embertársunk tekintetét emelje üzenetével – amely nemcsak az övé, hanem sokkal távolabbról jön – az egyedül lényeges felé.
Marincsák László/MK