December 8. Advent 2. vasárnapja, „B-év” Mk 1,1-8

Ha elhagyjuk Beregsurányt és a határon átlépve Beregszász felé hajtunk, vagy ugyanígy Borsnál, Csengersimánál dél felé igyekszünk, autónk rögtön jelzi, mennyire más utakon haladunk. Utak azok is, ám tele vannak felfagyással, lyukakkal, gödrökkel, sokszor hiányoznak az út szélét jelző oszlopok, felfestett felezővonalak. Lassabban haladhatunk csak előre.
1. „Készítsetek utat a pusztában...” A próféta kiáltása a Kr. előtti VI. század zsidóságának a deportációból való hazatérése fölött érzett győzelmi öröménekét jelentette. A már-már elhamvadó bizalom éledt újjá. Az Úr mégis helyreállítja kapcsolatát népével, van út vissza Babilonból Jeruzsálembe, nincs vége a szövetségnek, létezik visszaút a pusztulásból! Ezt a történelmi pillanatot, a szabadulás élményét idézik Izajás felhangzott sorai. Ami a leírásból kitűnik: mindez Isten erejéből történik, de egyszersmind a várakozó, hitét nem feladó ember beleegyező, közreműködő, útkészítő akaratából. Ez a visszatérés azonban előrevetíti egy nagyobb szabadulás esélyét, már nem egy népét, hanem mindenkiét, „amikor megnyilvánul az Úr dicsősége, és mindenek látni fogják”, amikor az Úr maga veszi karjaiba bárányait, és ölében hordozva vezeti őket előre. Ehhez pedig már egy másik próféta segít közel minket: Keresztelő János, akinek szavaiból világos: nem a sivatagban, nem kövekből, nem városok között kell utakat építenünk, hanem a szívünkben.
2. Vajon mi kell ehhez az útkészítéshez? Kátrány, kavics, kockakő, bitumen? Mivel kell erre az útra elindulni? A népi bölcsesség azt mondja: elég a bot, a tarisznya, meg a hamuban sült pogácsa, ezekkel bármilyen zötyögős úton kibírjuk. János is hasonlót gondolt: nem csákánnyal, dömperrel, úthengerrel kezdett, hanem szőrruhát viselt – mégpedig teveszőrből –, bőrövet a csípője körül, sáskát és vadmézet evett. Így készítette ő az eljövendő Messiás útját. Mondhatjuk: semmi különöset nem tett; vagy: lecsupaszította igényeit, nomáddá lett! Ehhez az úthoz ilyen előkészületek kellenek. A szőrzsákból készített ruha a bűnbánók kényelmetlen viselete, a bőröv a természettel, az állatvilággal való szoros kapcsolat jele, a sáska Izrael keserű szenvedését idézi, a méz azonban az Ígéret földjének végső célját. Íme, Keresztelő Szent János adventje, készülete, útépítése! Korunk neves francia keresztény egzisztencialista filozófusa, Gabriel Marcel (1889-1973) 40 éves koráig vándorolt, lankadatlan kereséssel, amíg a színház, a zene, a filozófia, a vöröskeresztes szolgálat után eljutott odáig, hogy 1929-ben megkeresztelkedett, majd elsőáldozó lett. Megtérése nem volt látványos mutatvány, vagy valamiféle szükség diktálta kompromisszum, a Homo Viator útját járta. Az Egyház szentségeivel való találkozása idejéből olvassuk naplójában: „Ezt a belső állapotot alig mertem remélni: semmi egzaltáció, hanem a béke, az egyensúly, a reménység és a hit érzése”. Keresése, készülete „karácsonyi felfedezést” jelentett, számtalan nyelvre lefordított művei, előadásai, filozófiai következtetései, a lét és a szeretet kapcsolatáról mondott felfedezései nyomán.
3. Péter apostol annyit tesz hozzá ehhez az útkészítéshez, hogy ez mindannyiunk számára egyéni, kinek kevesebb, kinek több időbe telik, „de egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap”. Tehát ne aggódjunk: jó szándékú, építő munkálkodásunk, amely az új ég és az új föld reményében telik, nem mindig azonnal hoz látható, mérhető változást, mégis fölhasználja a szokásos, jól bevált eszközöket: a bűnbánattartást, a szentgyónást, a bocsánatkérést, az önnevelést, a szigorúságot (ld. Keresztelő János ruhája, eledele) és így építi a Messiás útját.
„Készítsétek az Úr útját!” – ez a Márk-evangélium „fejléce”: új utakat vágni, szívünk kietlen pusztaságában, ködhomályában, magányában, elfelejtettségében. A mai napon, ha nem vasárnapra esik, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét tartjuk. Õ is útkészítő, saját lényét, testét, életét adta oda Istennek, aki rajta, általa, „szűz földön” keresztül érkezett hozzánk. – Az egyre zajosabb külső tolongás moraja közepette is, annak érkezése előtt, aki hozzád is bekopogtat, készíts utat, hogy benned is otthonra találjon! Pákozdi István/MK