Derék fejedelemasszonyok Erdélyben

Előadása címében egy, a Példabeszédek könyvéből vett bibliai idézettel jellemezte a két jeles fejedelemasszonyt Balogh Judit, a bibliai derék asszony dicséretével: „Derekát jól felövezi és erős karral lát a dolgához…” (31, 17.).

Bornemissza Anna és Zrínyi Ilona személye azon erdélyi fejedelemasszonyok sorát gazdagítják, akik a 17. század adta lehetőségek között ki tudták teljesíteni Istentől kapott talentumaikat, sőt bizonyos értelemben lehetőségeik korlátait is tágították, túllépték a hagyomány szerint előírt anyai-hitvesi szerepeiket, mutatott rá Balogh Judit. Életüknek, sorsuknak számos párhuzamos jellemzője volt, például mindketten olyan férjeket kaptak a sorstól, akik katonai téren rendkívül tehetségesek voltak, ám ez nem jellemezte őket a politikában. Ez volt az a késztetés, amely végül is asszonyként a politikába, politikai vállalásokba vitte Bornemissza Annát és Zrínyi Ilonát. Mindketten kiemelkedtek műveltségükkel a korabeli főúri asszonyok közül.

Bornemissza Anna köznemesi református család sarja, aki Apafi Mihály fejedelem feleségeként került a történelem lapjaira. Férje rendkívül tehetséges katona volt, már II. Rákóczi György fejedelem hadjárataiban is jeleskedett. Emellett klasszikus értelmiségi ember volt, akit leginkább a teológia és a filozófia érdekelt, a gyakorlati politika, az országirányítás kevésbé. Mikor Teleki Mihály, Bornemissza Anna rokona lett Erdély kancellárja, s a politikai, gazdálkodási ügyek az ő kezébe kerültek, a fejedelemasszony erősen odahatott, hogy a kancellár az ő elképzelései szerint lássa el feladatát. Sokat tett a református oktatásért, iskoláztatásért is, sőt Fogarason román iskolát, illetve nyomdát is alapított. A román ortodoxiát szerette volna protestáns irányba terelni. Nagyasszonyként erős kézzel vezette az udvartartást, szigorúan gazdálkodott, ugyanakkor hűséges asszony és aggodalmaskodó anya volt, aki 14 gyermeknek adott életet, akik közül csak egyetlen fiú érte meg a felnőttkort közülük, a későbbi II. Apafi Mihály fejedelem.

Zrínyi Ilona szülei Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin erős magyar érzelmű asszony voltak, mindketten rendkívül művelt és tehetséges emberek. Ilona is hat nyelven beszélő művelt főúri hölgy lett. 1666-ban kötött házasságot I. Rákóczi Ferenccel. Az ifjú pár Munkácsra költözött, ahol a férj anyja, Báthory Zsófia élt. Nem alakult ki jó viszony közte és Zrínyi Ilona közt, aki anyósa erőszakos, kemény rekatolizációját nem tudta elfogadni. Többször szóvá tette neki, mennyire kegyetlenül bánik a protestáns jobbágyokkal. Zrínyi Ilona gyermekeit, Juliannát és a későbbi II. Rákóczi Ferencet ennek ellenére nem tiltotta el anyósától. Így a gyermekek is szigorú katolikus neveltetésben részesültek.

Zrínyi Ilona nem sokkal férje korai halála után megismerkedett a korszak nagy személyiségével, az evangélikus Thököly Imrével, akihez hamarosan férjhez ment. Thököly hadvezérként páratlan képességekkel rendelkezett, de politikusként ő sem volt tehetséges. Zrínyi Ilona megengedte férjének, hogy protestánsokat hívjon az udvarba, akik gyermekeit e szellemben nevelték. Mindenben támogatta urát, akkor is, amikor már lehanyatlóban volt a török csillaga, s Thököly Imre még mindig a portához kötötte az ország szekerét. A sorozatos vereségek nyomán Zrínyi Ilona a maga korában szokatlan döntést hozott: elhatározta Munkács várának megmentését a Habsburgoktól, hogy gyermekei örökségét megvédje. Az ostromzár és a túlerő következtében azonban ez nem sikerült. A vereség után a Habsburgok elválasztották a gyermekeit Zrínyi Ilonától, s a jezsuitákra bízták őket, hogy erős katolikusokat faragjanak belőlük, őt magát pedig házi fogságba vetették, ahonnan Thököly váltotta ki utolsó győztes csatája révén egy császári tússzal. Ezután az asszony követte férjét az emigrációba, s Nikomédiában halt meg. Szeretett fiával – aki érzékeny, mély keresztény lelkiségét édesanyjától kapta a fejedelem emlékiratai szerint is – csak haláluk után találkozhattak ismét. Mindketten a kassai dóm kriptájában nyugszanak.

Toldi Éva/Magyar Kurír