Diakónusszentelés cigány nyelven

Az év utolsó előtti napján különleges eseményre került sor Máripócson: Lakatos Péter szentelését anyanyelvén, cigány nyelven végezték. Szülőfaluja Kántorjánosi, nyolc kilométerre fekszik Hodásztól, attól a szabolcsi településtől, ahol Sója Miklós munkálkodott a cigány emberekért. Falujában külön görögkatolikus cigány templom van, ahol cigányul miséznek.

A liturgiát cigány nyelvre 70 évvel ezelőtt Sója Miklós fordította le, s milyen különös, hogy három hónappal ezelőtt a 70. cigánybúcsúra épp Lakatos Péter fordított le újabb papi imarészeket, és szerkesztette a cigány nyelvű liturgia bővített, átdolgozott kiadását – írja a Hajdúdorogi Egyházmegye honlapján Juhász Éva.

„A hitünk drága ajándékáról elmélkedünk egy éven keresztül, a hit évében. Arról a hitről, mely, ahogy azt a mai napi evangéliumban is hallhattuk a vakot is megérintette és újra látott. A szívünket és lelkünket kell megnyitni nekünk is, hogy ne legyünk vakok. Isten nem büntetni akar, nem orvosi eszközökkel gyógyít, hanem elküldi a fiát, hogy mi is lássunk. Eljön majd az idő, amikor látók nem csukják be a szemüket, és Istennek van hatalma ahhoz, hogy ne csak a testet, hanem a lelket is gyógyítsa, a lélekben vakokat hívő emberekké tegye. A karácsony is arról szól, hogy eljött hozzánk az Isten világossága. Az Isten Fia testté lett, és köztünk él, és a lélekben vakokat hívő emberré teszi. Ahogy csodaként a jerikói úton fekvő vak is újra látott, akit a tömegből kiabálását meghallva Jézus magához kéretett… Nem egy közönséges nap a mai, mert itt Isten egy csodát művel, ahogy a vakkal is tette, itt egy új szolgát indít el a papságnak az útján, ezért az Isten kegyelme kell, hogy közelebb kerüljön most hozzánk” – mondta a Szent Liturgián Keresztes Szilárd püspök.

Juhász Éva pedig így ír az esemény kapcsán: „Világi dolgozóként jómagam is látom, hogy nem könnyű a szeminaristák élete, a pappá válás útja. A szentelés után is vannak nehézségek, akadályok, melyek leküzdéshez erős hitre van szükség. Péter útjába is gördültek kövek, hiszen egy erős, összetartó, de igen szegény körülmények között élő oláh cigány közösségből becsöppenni a szeminárium világába bizony nem egyszerű. Nem volt egyszerű a családjának sem, hiszen az ő kultúrájukban nem volt megszokott, hogy a gyermek nincs otthon, és nem is jöhet haza, csak két-három havonta. El kellett fogadni a kispap társaknak is, hiszen ő volt az első fecske cigány testvéreink közül, akit reméljük többen követnek. A mai nap is azt bizonyítja, hogy az akadályok, a próbatételek azért vannak, hogy leküzdve azokat, megerősödve haladjunk a cél felé. Így történt ez Péterrel is, aki a papság útjára lépett, s diakónusként szolgál tovább Budapesten.

Diakónusként Péternek is az lesz a küldetése, hogy a vakokat látókká tegye, hogy az ő szolgálatának segítségével minél többen ismerjék fel, hogy egyformák vagyunk, hogy ne legyünk vakok, és lássuk meg minél többen a cigány emberekben rejlő értéket, mert Krisztus előtt mindenki egyforma. Tudja minél több cigány és magyar együtt dicsérni az Istent, ahogy tettük ezt ma is, és imádkoztunk Péterért, az ő szolgálatáért, családjáért.”

Magyar Kurír

(tzs)