
A diakónus szolga, munkája pedig szolgálat, amely gyakran kereszthordozással, lemondásokkal jár, Isten ügyének előtérbe állítását kívánja meg – mondta szentbeszédében a főpásztor. Mégis sok-sok öröm forrása is, és majd a papszentelésben teljesedik ki. A diakonátus a papi rend legalsó fokozatát jelenti, s kozmikus távlatokat nyit meg a felszentelt életében: Isten üzeneteinek közvetítőjévé válik.
A diakónus munkája, hogy magáévá téve, lelkén sugározza át az evangélium tanítását az embereknek. Az érsek ezért arra intette a szentelendőket, hogy célként álljanak előttük Jézus szavai a feladatok teljesítéséről: „Atyám! Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rámbíztad, véghezvittem!" (Jn 17,4)
Márfi Gyula végül Reményik Sándor Akarom és Váci Mihály Eső a homokra című versét idézte, s rámutatott: a diakónusi szolgálat alázatra int. A diakónus munkája olyan, mint a jótékony eső, amely a földbe hullva kutakká egyesül a mélyben és sokak szomját tudja oltani vizével, azaz igazi lelki táplálékot tud nyújtani a rábízottaknak.
Toldi Éva/Magyar Kurír