Dionigi Tettamanzi bíboros az új milánói érsek

Vatikán: II. János Pál pápa, az egyházi törvénykönyv 401-es paragrafusának értelmében, elfogadta a 75. életévét betöltött Carlo Maria Martini bíboros, érsek lemondását a milánói főegyházmegye éléről, és utódául Dionigi Tettamanzi genovai érseket nevezte ki a metropolitai székbe.
Dionigi Tettamanzi érsek 1934. március 14-én született a milánói főegyházmegye Renate nevű helységében. Tanulmányait a milánói szemináriumokban folytatta, majd 1957-ben szentelte pappá a város akkori bíboros, érseke, Giovanni Battista Montini, a későbbi VI. Pál pápa. 1957-ben szerezte meg teológiai licenciátusát, majd tanulmányait a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, és 1959-ben a világiak apostolkodásáról szóló tézissel fejezte be. A milánói egyházmegyébe visszatérve előbb kisszemináriumokban tanított teológiát 1966-ig, majd több mint 20 éven át szentségtant és alapvető erkölcsteológiát tanított a venegonoi nagyszemináriumban. Közben több teológiai szemináriumban és különböző tanintézetekben erkölcstani kurzusokat tartott. Tettamanzi bíboros teológiai és erkölcsi tanítását az egyházi tanítóhivatalhoz való meggyőződéses hűség, a gondolatok mélysége és tisztasága, a kifejezésmód egyszerűsége jellemzi. Kiemelkedő lelkipásztori érzékkel egyesíti az igazság és az emberek iránti szeretetét, előnyben részesítve a gondolkodás, a kultúra, a társadalmi és politikai élet legidőszerűbb, vitatott kérdéseit. Témaválasztásában első helyet biztosít az alapvető erkölcstan, a világi hívek, a házasság és a család, a szentségi teológia és a bioetika problémáinak.
Az oktatás mellett mindig folytatott közvetlen lelkipásztori tevékenységet is az egyházmegye különböző plébániáin, miközben papok és világiak számára teológiai, lelkipásztori továbbképzéseket tartott. Számos tanulmánya jelent meg különféle folyóiratokban és kiadványokban. Tettamanzi bíboros e mellett otthon van az egészségügy területén is, csaknem húsz éven át volt az olasz katolikus orvosok szövetségének tanácsadója. Szakképzettségénél fogva 1985-ben az Egészségügy Pápai Tanácsának konzultorának nevezték ki. 1982 óta a Pápai Családtanács konzultora, 1987-ben pedig szakértőként részt vett a világiakkal foglalkozó szinóduson. Ugyanebben az évben a Katolikus Nevelésügyi Kongregáció a római Pápai Lombard Szeminárium rektorának nevezte ki. 1989. július 1-jén II. János Pál pápa Ancona-Osimo egyházmegye metropolita érsekének nevezte ki, Carlo Maria Martini bíboros szentelte püspökké a milánói dómban szeptember 23-án. 1991-ben az Olasz Püspöki Konferencia titkárává nevezték ki. II. János Pál pápa 1998-ban kreálta bíborossá. 1995-2000. között az Olasz Püspöki Konferencia elnökhelyettese volt. Tagja a Püspöki Szinódus Főtitkársága Rendes Tanácsának, valamint a Főtitkárság Európai Különleges Tanácsának, továbbá számos vatikáni dikasztériumnak. A liguriai püspöki konferencia elnöke.
A milánói főegyházmegye nyugalomba vonuló érseke, Carlo Maria Martini bíboros, február 15-én töltötte be 75. életévét. 17 éves korában lépett be a jezsuita rendbe. 1952-ben szentelték pappá. 1958-ban szerezte meg teológiai diplomáját a Pápai Gergely Egyetemen, majd néhány év múlva a Pápai Biblikus Intézetben szerzett diplomát szentírástudományból. 1978-ban a Pápai Gergely Egyetem rektorává nevezték ki. Ebben az évben VI. Pál pápa őt kérte fel, hogy tartsa meg a szokásos vatikáni lelkigyakorlatot. Ebben a rendkívüli megtiszteltetésben egyik elődje, Karol Wojtyla is részesült, még bíboros korában. Carlo Maria Martinit II. János Pál pápa 1979-ben nevezte ki milánói érsekké, és ő maga szentelte püspökké 1980. január 6-án. A szentatya 1983-ban kreálta bíborossá. Különösen jelentősek lelkigyakorlatos könyvei: „Ignáci lelkigyakorlatok Szent János evangélista tanításának fényében”, „A tizenkettő lelki zarándokútja Szent Márk evangéliumában”, „Mózes élete, Jézus élete, húsvéti lét.”
Martini bíboros 1986-93. között az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöki tisztségét töltötte be, a Pápai Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, valamint jelen van számos vatikáni kongregációban és pápai tanácsban. VR/MK