Diplomatákat fogadott a szentatya

Vatikán: Január 13-én, hétfőn délelőtt II. János Pál pápa a Sala Regiában, a Királyok Termében kihallgatáson fogadta a Szentszékhez akkreditált diplomáciai testület tagjait. Hagyományosan ebben a Vasari és Taddeo Zuccari által megfestett teremben fogadják a pápák évszázadok óta az államok követeit. A Szentszék jelenleg 174 országgal tart fenn kapcsolatot, köztük Magyarországgal. Hazánk jelenlegi vatikáni nagykövete Erdődy Gábor.
A nagykövetekhez intézett beszédében a szentatya felsorolta azokat az elsődleges feladatokat, amelyeket mindenképpen el kell végezni ahhoz, hogy az emberiség ne rohanjon a vesztébe. Először is, „igen az életre.” Mindennek az élet és az emberi életek tiszteletben tartása a kezdete, mivel az élethez való jog a legalapvetőbb emberi jog. Az abortusz, az eutanázia, vagy az emberi klónozás azzal a veszéllyel jár, hogy az embert egyszerű tárggyá fokozza le. Az élet eredetére vonatkozó tudományos kutatások, amikor nélkülöznek mindenféle erkölcsi szempontot, tagadják magát a személy létét és méltóságát. Maga a háború is merénylet az emberi élet ellen, mivel szenvedést és halált hoz. A békéért való küzdelem mindig az életért való küzdelmet jelenti!
Másodszor „a jog tiszteletben tartása”: a társadalmi – különösen a nemzetközi – élet feltételez olyan közös és sérthetetlen alapelveket, amelyek célja az állampolgárok és a nemzetek biztonságának és szabadságának biztosítása. Ma a politikai felelősök rendelkezésére áll számos erre vonatkozó egyezmény és intézmény, pusztán csak arról van szó, hogy ezeket a gyakorlatba át kell ültetni. A világ teljesen más lenne, ha elkezdenék az aláírt egyezmények tényleges megvalósítását.
Harmadszor „a szolidaritás kötelessége”: Világunkban, amelyben túlteng a tájékoztatás, de amelyben paradox módon olyan nehéz a kommunikáció, és amelyben a létfeltételek botrányosan egyenlőtlenek, fontos mindent megtenni azért, hogy mindenki felelősnek érezze magát mindenki fejlődéséért, jólétéért. Ettől függ a jövőnk. A munkanélküli fiatalok, a hátrányos helyzetben élő fogyatékosok, a sorsukra hagyott idősek, az éhség és a nyomor rabságában élő nemzetek, mindez gyakran vezetnek erőszakhoz. Ezért ahhoz, hogy az embernek legyen jövője, mindenképpen választania kell. Arra van szükség, hogy a Föld népei és vezetőik bizonyos esetekben bátran mondjanak nemet, „mondjanak nemet a halálnak!” nemet mindenre, ami merénylet az emberi lény semmi máshoz nem hasonlítható méltósága ellen, kezdve a születendő gyermekek méltóságával. Mondjanak nemet mindarra, ami gyengíti a családot, a társadalom alapsejtjét. Mondjanak nemet mindenre, ami károsítja a gyermekeket.
„Mondjanak nemet az önzésre!”, vagyis mindenre, ami az embereket arra készteti, hogy begubózzanak kiváltságos társadalmi osztályok, vagy a másokat kizáró szemlélet kultúrájába. A jóléti társadalmak fogyasztását a világ többi részére gyakorolt hatás fényében kell felülvizsgálni. A szentatya itt a víz problémáját említette, utalva arra, hogy ennek megfontolására szólított fel az ENSZ is, 2003-ban. Minden népnek joga van ahhoz, hogy egyenlő módon részesüljön a Föld javaiból, a technológiákból, az alapvető gyógyszerekből, amelyek szükségesek a járványok elleni küzdelemhez.
„Mondjanak nemet a háborúra!” A háború sohasem elkerülhetetlen végzet, hanem mindig az emberiség kudarca. A nézeteltérések leküzdésének emberhez méltó eszköze a nemzetközi jog, a párbeszéd, az államok közötti szolidaritás, a diplomácia – mondta a pápa, azokra gondolva, akik még most is az atomfegyverekben bíznak, illetve azokra a konfliktusokra, amelyek még ma is túszul ejtik embertestvéreiket. Karácsonykor Betlehem emlékeztetett bennünket a Közel-Kelet még meg nem oldott válságára. A térségben két nép, az izraeli és a palesztin arra kapott meghívást, hogy egymás mellett éljen szabadon és szuverén módon, egymás tiszteletben tartásával. A szentatya a közel-keleti válság fokozatos elmélyülésével kapcsolatban leszögezte: semmiképpen sem lehet megoldani azt terrorizmussal vagy fegyveres konfliktussal, katonai győzelemmel. „És mit mondjunk annak a háborúnak a fenyegető veszélyéről, amely Irak népességére sújthat le? A próféták földjének lakossága már így is olyan sokat szenvedett a több mint 12 éve tartó embargó miatt. A háborút soha nem lehet eszközként használni a nemzetek közötti vitás kérdések megoldására. Mint ahogy az ENSZ Chartája és a nemzetközi jog is emlékeztet rá, háborúhoz csak a legvégsőbb esetben, és csak szigorú feltételek mellett lehet folyamodni, figyelembe véve annak következményeit a polgári lakosság számára. Meg lehet tehát változtatni az események folyását, ha a jóakarat jut előtérbe” – szögezte le a szentatya, két példára hivatkozva. Az egyik napjaink Európája, amely egyidejűleg valósítja meg egységét és kibővítését. Európa le tudta rombolni az arculatát eltorzító falakat. A földrész elkötelezte magát egy olyan valóság építésében, amely képes összehangolni az egységet és a különbözőséget, a nemzeti szuverenitást és a közös cselekvést, a gazdasági haladást és a szociális igazságosságot. Ez az új Európa olyan értékeket hordoz magában, amelyek kétezer éven át megtermékenyítették a gondolkodásmódot és ebből az egész világnak haszna származott. Ezek között az értékek között a kereszténység kiváltságos helyet foglal el, mivel olyan humanizmus születését eredményezte, amely a földrész egész történelmét és intézményeit is áthatotta. A Szentszék és a keresztény egyházak erre az örökségre emlékezve nyomatékosan kérik az Európai Unió leendő alkotmányos szerződésének megfogalmazóit, hogy a szövegben tegyenek utalást az egyházakra és a vallási intézményekre. A laicitás maradéktalan tiszteletben tartása mellett három, egymást kiegészítő szempontot kell elismerni: a vallásszabadságot, nemcsak egyéni és istentiszteleti, de társadalmi és egyesületi távlataiban is, a párbeszéd lehetőségét a kormányok és a hívek közösségei között, valamint annak a jogi státusznak a tiszteletben tartását, amelyet az unió tagállamainak egyházi és vallási intézményei már élveznek. Az az Európa, amely megtagadná múltját, amely tagadná a vallási tényezőt, és amely figyelmen kívül hagyná a lelki dimenziót, képtelen lenne megvalósítani az energiáit mozgósító nagyszabású tervet, vagyis azt, hogy létrehozza mindenki Európáját.
A másik példa Afrika. A szentatya szerint örömre ad okot, hogy Angola megkezdte az újjáépítést, Burundi is olyan útra lépett, amely a békéhez vezethet. A Kongói Demokratikus Köztársaság komolyan elkötelezte magát a nemzeti párbeszédben. Szudán jó szándékát fejezte ki – ezek mind biztató jelek, még akkor is, ha a békéhez vezető út továbbra is hosszú. A pápa ugyanakkor sajnálatát fejezte ki Elefántcsoport és a Közép-afrikai Köztársaságban végbemenő súlyos események miatt, arra szólítva fel a térség lakóit, hogy tegyék le a fegyvert.
A pápa leszögezte: az államok függetlenségét ma már csak az egymástól való kölcsönös függést figyelembe véve lehet elképzelni. Minden szorosan összefügg egymással, a jóban és a rosszban egyaránt. A zűrzavart azonban csak úgy lehet elkerülni, ha eleget teszünk két követelménynek: az egyik a természeti törvény elsődleges értékének elismerése, a másik pedig a becsületes és önzetlen államférfiak kitartó munkálkodása. A politikai felelősök nélkülözhetetlen szakértelmének párosulnia kell az erős etikai meggyőződéssel. Nyilvánvaló, hogy a hívő számára ehhez kapcsolódik még a hit a teremtő Istenben, aki az emberekre bízta, hogy viseljék gondját a Földnek, és hogy testvérként szeressék egymást.
A pápa minden keresztény szóvivőjeként emelte fel szavát azoknak az érdekében, akik Ázsiában és Európában még ma is erőszak és türelmetlenség áldozatai. A keresztények közötti ökumenikus párbeszéd, a többi vallással, elsősorban az iszlámmal létrehozott tiszteletteljes kapcsolatok a vallási fanatizmus és a terrorizmus legjobb ellenszere. A katolikus egyházat illetően a szentatya megemlítette azt a problémát, amely különösen nagy szenvedést jelent számára: az Orosz Föderációban élő katolikus közösségek lelkipásztoraitól – adminisztratív okokra hivatkozva – hónapok óta megtagadják, hogy visszatérhessenek híveikhez. A Szentszék olyan tényleges döntéseket vár az orosz kormányhatóságoktól, amelyek véget vetnek ennek a válságnak és amelyek megfelelnek a modern és demokratikus Oroszország által aláírt nemzetközi egyezményeknek. Az orosz katolikusok úgy akarnak élni, mint testvéreik a világ többi részén: szabadon és méltóságban – mondta a szentatya, majd áldását adva kívánt boldog új évet a Szentszék mellé rendelt diplomáciai testület tagjainak és mindazoknak, akiket képviselnek. VR/MK