DVD-ajánló: Kanyaron túl

Mágocs atya mélységes empátiával viszonyul a kábítószer rabságában vergődő fiatalokhoz, s ebben személyes sorsa is közrejátszik. Nevelőintézetben nőtt fel, s amikor felkerült Budapestre, bandákba verődve sokáig züllött életet élt, erősen ivott, majdnem meghalt. Az operáció előtt fogadalmat tett Istennek, s az Úr behajtotta rajta az ígéretét. Így lett pappá. Mágocs József a saját sorsán tapasztalta meg „A betegeknek kell az orvos, nem az egészségeseknek” (Mt 9,12) jézusi igazságát, s szent meggyőződése, hogy nincs elveszett lélek, Isten mindenkire egyformán kiterjeszti óvó kezét, a kérdés csupán annyi, hogy elfogadjuk-e ezt a védelmet, vagy elutasítjuk? A Dér András által bemutatott fiatalokra áll Sillye Jenő énekes zeneszerzőnek a filmben elhangzott dala: „Megtévedt nemzedék,/ két kézzel szórja szét,/ minden hitét, kincsét./ Nem hisznek semmiben/, nem bíznak senkiben./ Mondd, ó mondd, miért?/ Mária, jó anyánk,/ kérünk, hogy nézz le ránk.”

Mágocs atya mellett a film két főszereplője Tamás és Szilvi. Szilvi Tamás underground zenekarában énekel. Keke, a vele drogrehabilitációs osztályon lévő sorstársa szerint „tehetséges, mint az állat”, de ez nem igazán derül ki a történetből. Tamás művészléte is erősen kérdéses, inkább csak szeretne az lenni, hiszen drog nélkül nem tud létezni, a kábítószer viszont nem segít neki abban, hogy alkosson. Amikor végre fellépési lehetőséget kapnak, Tamás, totálisan belőve, hatalmas botrányt csap, s emiatt a koncert félbeszakad. Tamás alkotás helyett drogokkal kereskedik, s elkövet egy végzetes hibát. Hagyja magát kifosztani, se anyag, se pénz, ez pedig ebben a világban megbocsáthatatlan. Ahogy Gyík – aki beszerzi az anyagot az alvilág láthatatlan képviselőitől – mondja: itt nem lehet hibázni. 

Szilvit megérinti Mágocs több gesztusa. Az egyik, hogy amikor kér tőle száz forintot, nem kérdezi, hogy mire kell, szó nélkül a kezébe teszi, sőt, amikor a lány a dzsekijét dicséri, azt is neki adja. Amikor pedig Szilvi túladagolja magát kábítószerrel, s majdnem belehal, miután Mágócs tudomást szerez erről, azonnal bemegy hozzá. A film egyik legszebb jelenete, amikor a rosszulléttel küszködő Szilvit Mágocs ápolja, ott áll fölötte, Isten eszközeként, amikor a legnagyobb szüksége van segítségre. Szilvi mindezek hatására elhatározza, hogy megváltozik, de képtelen szabadulni Tamástól, aki Mágocs atya ellenpontjaként mintha magát az ördögöt testesítené meg a történetben, nem engedi el magától a lányt, mindig utána nyúl. 

A Dér András által bemutatott világ az erőszakra, a kíméletlen önérdekérvényesítésre épül. Az irgalom szinte egyáltalán nem érvényesül, nem számítanak a családi kötelékek, a társas kapcsolatok sem. A maga területén, a maga hatáskörében mindenki igyekszik materiálisan a maximumot kihozni az adott helyzetből. A gyámügyis férfi hajlandó lenne húszezer forintért kiadni a nevelőintézetből Szilvi kisfiát. A taxis lefektetné őt, amikor azt hiszi, hogy Tamás részegen, mély bódulatban alszik a hátsó ülésen. Míg a taxis kint a szabadban, a sötét, elhagyatott helyen  megpróbálja magáévá tenni Szilvit, Tamás kirabolja őt a kocsiban, majd műbotrányt mímelve, késsel fenyegeti, amiért erőszakot akart tenni a feleségén. A pénz arra kellett volna, hogy Szilvi lefizethesse a gyámügyist, hogy láthassa a kisfiát. Ám Tamás az összeget odaadja Gyíknak, hogy valamit törlesszen belőle a drogterjesztők felé, s nem érdekli a Szilvinek tett ígérete. Szilvi édesanyjának legfontosabb az élettársa közelsége, s mivel a férfi és Szilvi kölcsönös ellenszenvvel viseltetnek egymás iránt, nem engedi, hogy hosszabb ideig nála lakjon, nem nyújt menedéket a saját lányának. Belemegy inkább abba, hogy eladják a lakást, s elköltöznek, hogy messzire legyenek Szilvitől. A létező legszorosabb kapcsolat, anya és lány kapcsolata esik áldozatul tehát a személyes érdeknek, Szilvi anyját nem érdekli, hogy a drog rabságában vergődő lányának segítségre lenne szüksége. Ahogy a lány mondja: „Anyádhoz nem mehetsz, utcára igen, pasidhoz nem, híd alá igen, ördöghöz igen.” 

Mágocs atya az egyetlen, aki felkarolja a drogos fiatalok ügyét, mégpedig úgy, hogy semmiféle előfeltételt nem szab nekik a segítség jegyében. Krisztusi alázattal viseli Szilvi időnkénti kirohanásait, azt is, amikor egy válságos pillanatban a drogtól, italtól bódult Tamás mellé áll, őt pedig durván elzavarja. Amikor Anna, Mágocs legfőbb segítője figyelmezteti, hogy Szilvi és Tamás csak kihasználják őt, „csak arra kellesz, hogy fedezd őket”, azt válaszolja: „Igen, egyrészt mert gyengék, másrészt mert senki más nem fedezi őket, csak én.”  

Mágocsban krisztusi szeretet él, aminek azonban semmi köze a bágyadt jámborsághoz. Határozott személyiség, bizalmát pedig teljes mértékben Istenbe veti. Így fohászkodik: „Látogasd meg, Urunk, Istenünk, ezt a hajlékot, és az ellenség minden cselvetését űzd el messze tőle. Szent angyalaid lakjanak benne, akik minket békében őrizzenek. A te áldásod legyen mindig rajtunk.” 

Látszólag rendeződnek a dolgok. Mágocs nem fogad el egy plébánosi kinevezést egy nyugodt budai kerületbe. Ehelyett leköltözik vidékre a drogos fiatalokkal – közük Szilvivel –, felújítják a romos házat, kápolnát, egymást segítő, szerető közösséget alkotnak. Ám Tamás, miután bosszút áll az őt korábban kirabló két bűnözőn, egyiküket lábon lövi, utánuk megy. Eljátssza, hogy megtért, csatlakozni akar a közösséghez. Mágocs atya nem kérdez tőle semmit, boldog, hogy megtért a nyájból messzire elkóborolt bárány. Ám kiderül, hogy mindez csupán színjáték, s igazolódnak Mágocs atya korábbi szavai, hogy ha nem Isten, akkor majd az ördög kergeti be a közösségbe Tamást. Egy időre el akart tűnni az alvilág látóköréből, de megtérését valószínűleg egy pillanatra sem vette komolyan. Egy misztériumdráma előadását megfelelő alkalomnak tekintve, becsempészi az anyagot, s miután az egyik fiatal rosszul lesz, kihasználva a zűrzavart, megszökteti a közösséghez tartozó Kanócot, a gyógyulófélben lévő Szilvit pedig rábeszéli, hogy menjen vele. 

Ám a Tamás által választott út a szakadékba visz, nincs menekvés, a bosszú csak bosszút szül. Egy droggal, itallal átbulizott este után mindhárman mély kábulatba zuhannak. Amikor hajnalban Szilvi ébredezik, szörnyű kép tárul elé: az ágyon holtan, véres fejjel fekszik Tamás és Kanóc is. A film nem mutatja a kettős gyilkosságot, csak azt látjuk, amint a két maffiózó kényelmes léptekkel megy lefelé a lépcsőn, mint akik teljesítették, amit teljesíteniük kellett. Szilvi arcán döbbenet, riadalom, lassanként eljut a tudatáig, hogy az eléje táruló látvány nem a kábítószer hatása, ez most maga a legborzalmasabb valóság. Szilvi hang hallucinációktól gyötörve, kétségbeesetten botladozik, menekül a lakásból, ki a háztetőre. Élete veszélyben van, kerülgetnie kell a kéményeket, alatta a mélység, bármelyik pillanatban lezuhanhat. Többször elesik, feláll, rohanna tovább, de minduntalan akadályokba ütközik. Megcsúszik, majdnem lezuhan, belekapaszkodik a korlátba, kezébe akad egy fotó, egy festmény részletével, melyen a vízen járó Jézus kinyújtja kezét a vízben félig elmerülő Péternek, aki az evangélium szerint rémülten kiáltotta: „Uram! Ments meg!” Jézus ekkor megfeddte Pétert: „Te kishitű! Miért kételkedtél?” (Mt 14,30-31). A következő képkockán Mágocs atyát látjuk, imára kulcsolt kezekkel. Szilvi pedig összekuporodva ül a háztetőn, ég és föld között, nemcsak térbelileg, de lelkileg is köztes állapotban, s ő is az Úrhoz fohászkodik: „Segíts, Istenem! segíts… Nem akarom…”

Dér András érzelmeinket felkavaró, sokkoló filmje nyitva hagyja a kérdést, hogy Szilvi útja hová vezet innen: lefelé, a végső süllyedésbe, vagy egy gyökeres életforma váltással, felfelé, minden tekintetben.

Kanyaron túl 
Magyar film, 2001, 106 perc
Rendező: Dér András
Forgatókönyvíró: Dér András, Szeredás András, Czető Bernát László
Főbb szereplők. Mágocs József: Bubik István
Szilvi: Dér Denisa
Tamás: Gyuriska János
Anna: Huszárik Kata
Forgalmazza: Mokép-Pannónia Kft., Új Ember. 
DVD-n kiadva: 2012 

Bodnár Dániel/Magyar Kurír