
„Pap akartam lenni egész kiskoromtól kezdve. Emlékszem, amikor 3-4 éves voltam, szerettem 'liturgiát végezni' otthon, 'papi ruhát' vettem fel, amit külön nekem varrtak. 6-7 éves koromban hibátlanul 'levezettem' egy imádságot vagy egy gyászliturgiát. Mindig nagy örömmel mentem templomba és haragudtam a szüleimre, ha nem vittek magukkal. Azt gondolták, hogy a gyakori templombajárás unalmas egy ilyen kisgyerek számára” – idézte fel a pátriárka a Radonezh ortodox társaság honlapján olvasható interjúban.
Kisgyermekkorában egyszer bement az oltárhoz vezető királyi ajtón, kicsit az oltárnál maradt, majd kijött. Édesanyja kézen fogta és a paróchushoz vezette őt. „Atyám, a fiam belépett a szentélybe” – mondta a papnak, aki azonban rámosolygott az ijedt asszonyra és így szólt: „Ne aggódjon, püspök lesz belőle.”
Kirill pátriárka felidézte, amikor egyszer édesanyjával együtt ellátogatott a szentpétervári Szent János kolostorba, amelynek közelében rendőrök állomásoztak, hogy távol tartsák a híveket. „Édesanyámmal megvártuk, amíg a rendőr félrevonul, majd odaszaladtunk az ablakhoz, letérdeltünk és imádkoztunk. Egyszer később komoly beteg lettem, súlyos tüdőgyulladásom volt, még a penicillin sem segített. Szüleim nagyon kétségbeestek. Egy alkalommal igen rosszul éreztem magam, és azt kértem, vegyék le a falról Kronstadti János képét, aki akkor még nem volt szent. Megcsókoltam az üveget, a homlokomhoz érintettem a képet és másnapra teljesen meggyógyultam.” A pátriárka hiszi, hogy az azóta szentté avatott Kronstadti János közbenjárására történt.
A média akkor kezdett Vlagyimir Gungyajevről írni, amikor még csak ötödikes volt. Õ volt az egyetlen gyerek az iskolában, aki nem csatlakozott az úttörő mozgalomhoz. A tantestület gyakran behívatta őt és a szüleit. Amikor látták, hogy a pedagógiai indoktrináció nem vezet eredményre, a tanárok a sajtóhoz fordultak, de Vlagyimir még az újságban megjelent cikk hatására sem lett úttörő.
Kirill arról is beszélt az interjúban, hogy sokat tanult lelkivezetőjétől, Nikodim leningrádi metropolitától arról, hogy az egyház hogyan tudja sikeresen teljesíteni küldetését. „Nikodim így tanított engem: még a hollók sem repülnek mindig egyenesen. Keresik a közvetlen légáramlatokat. Soha ne menj fejjel a falnak, inkább kerüld meg, s ugyanarra mész tovább” – mondta a pátriárka.
Szabadidejéről és a sportról így beszélt Kirill pátriárka: ha van egy kis ideje, szívesen úszik néhány kilométert, télen pedig síelni megy a hegyekbe. Negyven éve próbálta ki először a síelést a Szentpétervárhoz közeli Krasznoje Szelóban. Kirill ha hazaér, átöltözik és elviszi sétálni a kutyáit. „Egész nap otthon vannak, és amikor kiviszem őket, alig bírok lépést tartani velük, olyan gyorsan futnak. Minden nap 5-6 kilométert futok és sétálok velük.”
A pátriárka, aki különleges szónoki képességéről és kiemelkedő prédikációiról híres, elárulta, hogy egész életében félénk természetű volt. Csak ötvenéves koromban tanultam meg kezelni ezt az érzést – mondta a Metropolitannak az interjúban.
Magyar Kurír