Egészségi állapotom nem az én ügyem, hanem Azé, aki meghívott engem erre a szolgálatra

„Egészségi állapotom nem az én ügyem, hanem Azé, aki meghívott engem erre a szolgálatra. Titokzatos tervei szerint azt akarta, hogy távoli hazámból, Lengyelországból eljussak ide: Õ fog tehát dönteni sorsomról” – hangzott II. János Pál pápa üzenete három évvel ezelőtt, 2002. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén.


Erre emlékeztet Vittorio Messori olasz katolikus író a Corriera della sera című napilap csütörtöki hasábjain. Ezt válaszolta a szentatya a világnak pápasága jövőjét illetően feltett kérdésekre. Válasza egyértelmű volt: Másra vár a döntés. Bármi is történjen a jövőben, a pápa tovább viszi keresztjét, folytatja Kálváriáját, idős kora, betegsége ellenére, vállán hordozza az egész egyház terhét.

Az azóta eltelt időszak megerősítette az üzenet valódiságát, és elhallgattatta az esetleges „lemondásra” utaló célzásokat. Az utóbbi hetekben azonban ismét előtérbe került a kérdés, az egymást követő kórházi kezelések, a műtét, a beszédkészség elvesztése révén, a szívszorító, drámai néma jelenetek láttán.

Sokakban felmerült, hogy II. János Pál pápa mégis felülvizsgálja eddigi nézeteit, és igénybe veszi az Egyházi Törvénykönyv 332. paragrafusa adta lehetőséget: „…ha úgy adódik, hogy a római pápa lemond hivataláról…” Ez azonban most sem következik be. A három évvel ezelőtti bizonyossággal állíthatjuk: bármi történjen, bármilyen legyen II. János Pál pápa egészségi állapota, Karol Wojty³a nem hátrál meg. A Gondviselésre való tökéletes ráhagyatkozás nevében, valamint a pápaságról alkotott felfogása szerint – le lehet-e mondani az atyaságról? – csak akkor fejezi be küldetését, amikor magához hívja őt Krisztus, akinek a hitben földi helytartója. Ha lemondana, az számára annyit jelentene, hogy megkísérli eltávolítani a kereszt súlyát. A végsőkig vállán viszi keresztjét, teljesíti szolgálata mindennapos feladatait. Ezek közé tartozik a püspökök kinevezése, amely feltételezi a nunciatúrák és az illetékes kongregáció által összeállított dokumentumok áttanulmányozását, a jelöltek összehasonlítását. A pápa mindezt megteszi.

Húsvétvasárnap a szentatya, a dolgozószobájában jelenlévő szemtanú szerint, egész délelőtt érthető módon, folyékonyan beszélt. Amikor azonban az áldásra került volna a sor, felülkerekedtek érzelmei, és nem tudott szóhoz jutni. Az az ember, aki több mint 20 éven át végeláthatatlan tömegekhez intézte beszédeit, meghatottan látta a zarándokok sokaságát, amely a Szent Péter téren túl, a Via della Conciliazione-t is megtöltötte. Látta, hogy sokan sírtak, a feliratokból, kiáltásokból, integető kezekből megérezte a hívek iránta való nagy szeretetét, és a túlcsorduló érzelmektől mintegy megbénultak hangszálai.

Ha munkája mennyiségileg csökkent is, minősége továbbra is a régi. Közvetlen munkatársai, akik nap mint nap találkoznak vele a következőket állítják: „Szíve az egész világ felé még nyitottabb, mint valaha, értelme világos, emlékezőtehetsége érintetlen, ítélőképesség e változatlan”.

Emlékezetes: az „Átlépni a reménység küszöbét” című kötet II. János Pál pápa Vittorio Messori kérdéseire feltett válaszaiból született meg. Az eredetileg televíziós beszélgetésnek indult „szemtől szembe” műsor, írásos formában valósult meg. Messori mintegy 30 kérdésére – amelyek a katolikus hit alapvető témáit érintették – a pápa írásban válaszolt saját kezűleg, lengyel nyelven. A kötet, amely a pápa péteri szolgálatának 15. évfordulóját ünnepelve, 1994. december 25-én jelent meg 53 nyelven, világszerte bestseller lett.

VR/MK