Egy boldoggáavatás nem csak keresztényeknek szól

Korunkban gyakran létbizonytalansággal és az emberi együttélés visszásságaival találkozunk. A keresztény hit követése valóban azt jelenti, hogy a szűk kaput, a keskeny utat választjuk.

Ebben a világban ez a boldoggáavatás nem pusztán katolikusokat érintő ügy, amely egy vallási szertartás keretein belül lezajlik. Chiara hirtelen és fiatalon befejeződött élete [...], mély üzenetet hordoz, és komoly kérdéseket vet fel minden ember számára, bárhol és bármilyen meggyőződéssel is él.
[...] A lélek szabadságának példaképe, amely az élet változó mindennapjaiban testesül meg, éppen a hétköznapokban, amikor az elvilágiasodott társadalom a vallásos hitet megkérdőjelezi és fölösleges menekülésnek tekinti. Olyan kereszténységet mutat be, amely képes megváltoztatni az életet, mert átjárja a szívet és az elmét. Példakép főként a fiataloknak, de mindenkinek, aki az élet értelmét keresi.

Az életszentség nem olyan életet jelent, amelyet mágikus erők vagy paranormális hatalmak irányítanak, hanem kivétel nélkül mindenki számára járható utat, amelyet mindenki végig tud járni, ha éli az evangéliumot és annak legfőbb parancsát: szeresd Istent teljes erődből, és szeress másokat úgy, ahogy Jézus Krisztus szeretett téged.

Amikor az egyház elimeri egy fiatalnak az életszentségét, akkor gyertyát gyújt a kor sötétségében, és nem szidja a sötétséget. Nap mint nap mindannyian érzékeljük az élet fáradalmait, de mi 'plussz' segítséget kapunk, hogy megértsük, nem csak ebből áll az élet. Az életszentség példája rávilágít, hogy létünk értelme nem csak a születés és halál keretei között keresendő, és hogyha szeretünk, felelősségteljes és boldog életet élhetünk minden szenvedés és bizonytalanság közepette is.

Szinte magától értetődő, hogy a fiatalok az életet jelképezik számunkra, és nehezen párosítjuk velük a fájdalom gondolatát. A fiatalságot visszasírjuk és irigyeljük; kincs, amire vágyunk, de ez kincs múlandó. Sokan mesterkednek azon, hogy visszaszerezzék. A keresztény életszentség nagyon közel áll ehhez az emberi vágyhoz, mert megtapasztalja a fiatalságot, és meg is őrzi, de nem a tudomány eszközeivel: a szeretet, a szeretni tudás az egyetlen szívet-lelket fiatalító “elixír” még a visszataszító és feltartóztathatatlan testi hanyatlás idején is.

Minden alkalommal, amikor az egyház boldognak vagy szentnek nyilvánít valakit, különösen egy fiatalt, akkor ezzel megújítja elhatározását, szeretne jó irányba változni. A XXI. század szentjeinek példájától XVI. Benedek pápa azt reméli, hogy az egyházban megvalósul az az igazi reform, amelyet a II. Vatikáni Zsinat indított el.

Chiara Badano az első, akit boldoggá avattak a Fokoláre Mozgalom tagjai közül. Egy másik nagy Chiara – ennek a széleskörű mozgalomnak az alapítója, amely szeretettel szeretné átalakítani a világot –, egy másik nevet is hozzáfűzött fiatal tanítványának nevéhez: Luce [fény], ezért az új boldogot mostmár mindenütt így hívják: Chiara Luce [ragyogó fény] Badano. És ez a belső fény tudjuk, hogy megnyitja az elmét és felébreszti a szívet.

Az eredeti cikk: Carlo Di Cicco: La luce di Chiara - Prima focolarina a essere beatificata;
L’Osservatore Romano del 26. 09. 2010.

Magyar Kurír