Egy család, akik mindent elhagytak a magyarországi misszióért – VIDEÓVAL

Kitekintő – 2014. február 8., szombat | 16:30

Daniel és Ana másfél évvel ezelőtt döntöttek úgy, hogy összepakolnak és hat gyermekükkel Magyarországra költöznek. Nem egy jobb állásért tették mindezt, hanem azért, hogy a Neokatekumenális Út misszionáriusai legyenek hazánkban. Budapesten találtak új otthonra.

„Talán ez volt életünk legboldogabb időszaka. Igaz, hogy minden megváltozott, igaz, sok mindent bizonytalannak éreztünk: nem volt biztos állásunk, sem biztos nyelvtudásunk, egészen más környezetbe kerültünk, és amikor egy egész család új életet kezd, az bizony nem egyszerű dolog. De az Úr közel van hozzánk, és az a legfontosabb” – kezdte történetüket Daniel.

„Egyrészt azt kell mondanom, hogy nem igazán akarok sehova menni. Jól érzem magam otthon. Mindig csak arra vágytam, hogy közel lehessek a családomhoz, és a gyerekeimnek meglegyen mindenük, ami fontos. Ugyanakkor ha Isten hív, nem ülhetek otthon, követni akarom az Ő akaratát” – mondta Ana.

A család Magyarországon végez missziós munkát, Budapestről utaztak Rómába, hogy a hivatalos misszióba küldési ünnepségen áldást kapjanak a Szentatyától.

A házastársak elmondták: olykor nagyon kimerültnek érzik magukat, elfáradnak, még akkor is, ha a gyerekek energiái végtelenek. Elmesélték, hogy a gyerekek könnyen beilleszkedtek, gyorsan elsajátították a magyar szokásokat. Ez a folyamat olyan apró dolgokkal kezdődött, mint például, hogy levessék a cipőjüket, mielőtt belépnek egy lakásba.

Azt is elmondták ugyanakkor, hogy a döntésük áldozatokkal is járt. Nemcsak a munkájukat, de rokonaikat és barátaikat is Spanyolországban hagyták. Mégis, minden nehézség között is tudják, hogy a jobb részt választották, amikor a misszió mellett döntöttek.

„Ez mulatságosan hangzik, de mindketten egyszerre éreztük meg Isten hívását – egymástól függetlenül – ugyanazon a napon! Pénteki nap volt, nem igazán beszéltünk róla, de mikor leültünk a szobában, a férjem így szólt: 'Mondanom kell neked valamit' – idézte fel a kezdeteket Ana. – És én azt feleltem: 'Úgy érzem, ugyanazt a dolgot szeretném mondani neked én is.' Valójában azonban nem akartam, hogy kimondja hangosan, és ezzel megmásíthatatlanná váljék. Mégis biztosan tudtam, miről van szó. Tudtam, hogy Isten akar tőlünk valamit. Egész életünkben mindig imádkoztunk, mindig kértük Isten segítségét és azt, hogy hallgasson meg minket. És amikor Isten kér tőled valamit, akkor neked is felelned kell!”

„Így van. Eljön a pillanat, amikor megkérdezed magadtól: 'Igaz ez? Valóban elhagyod az életedet, a munkádat, a barátaidat? Ez őrültség, hiszen neked van munkád akkor, amikor Spanyolországban gazdasági válság van” – folytatta Daniel.

Isten hívása mellett azonban minden kétség elhalványul, jelentőségét veszti. Ana és Daniel három magyar családdal együtt részesei egy úgynevezett 'missio ad gentes' evangelizációs csoportnak. Mindent elhagytak azért, hogy az evangéliumot hirdethessék egy olyan országban, amelynek körülbelül fele katolikus.

Rome Reports/Magyar Kurír
(bh)

Kapcsolódó: Ferenc pápa fogadta a Neokatekumenális Út tagjait - VIDEÓVAL