Egy évvel Köln után

Egy éve volt a kölni Ifjúsági Világtalálkozó. Erre minden fiatal emlékezik, aki ott volt, s akik közül sokan ma is büszkén hordják Budapesten vagy Magyarország más pontjain a kölni Ifjúsági Világtalálkozó jól ismert logójával díszített, világoskék alapú hátizsákot. Ahol ez a jel feltűnik, igen hamar kialakul a beszélgetés: „Te is ott voltál?” A kölcsönös bizalomnak, a szeretetnek, az összetartozásnak a jele ez, ami az idő múlásával nem csökken, hanem inkább elmélyül. A pesti egyetemisták körében sincs ez másként: a kék hátizsák figyelemfelkeltő. Akiknek ilyen van a vállán, azok ott voltak, azok láttak, azok imádtak. Ez volt ugyanis a mottó: eljöttünk, hogy hódoljunk előtte… A kölni háromkirályok ereklyéje 2005-ben újra csodát művelt: odafordította a világ fiataljainak figyelmét Krisztusra, aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.

A bajorországi Pfeffenhausen is vendégül látott egy magyar csoportot, a budapesti egyetemisták busznyi népét, akik egy éve előtalálkozón voltak itt. Nagyboldogasszony napján búcsúztatták őket, bajor sörrel, ajándékokkal, legyőzhetetlenül kigördülő könnycseppekkel, merthogy nagyon megszerették őket. Egy-egy család a fiának, lányának fogadta az egy hétig náluk megszálló zarándokokat. Azóta leveleznek, e-maileznek, volt, aki már személyesen újra ellátogatott ide, vagy akit vendéglátói látogattak meg Magyarországon.

2006 Nagyboldogasszony napja megint családi ünnep volt a bajor községben. Most már magyar fiatalok nélkül. Az idő kísértetiesen olyan volt, mint egy éve: esős, ősziesen hűvös, borongós. Nem kellett félni a tikkasztó kánikulától sem egy éve, sem az idén. Az élmények megelevenedtek: a magyar tánc, jókedv, a meglepetések, a cipőválogatás, a weltenburgi túra, a regensburgi püspöki nagymise, az apró kedvességek, a magyar zászlóra rákötött bajor zászló, amely ott lengett a legmagasabb fiú nyakában ülő legmagasabb lány kezében Marienfelden. Azóta már Péter és Kata házasok, esküvőjükön ott lengett a kölni találkozó égszínkék zászlója is.

Gyermekkoromban emlékszem, mennyit emlegették szüleim a 38-as budapesti Eucharisztikus Kongresszust. Életük, hitük, vallásosságuk meghatározó élménye volt. Ilyen volt számunkra 97 Párizs, 2000 Róma és 2005 Köln. Az Ifjúsági Világtalálkozók, és a hozzájuk kapcsolódó egyéb élmények. Nem akarjuk elfelejteni, kinek köszönhetjük, ki volt az értelmi szerzője, ki volt mindig is kísérő atyja: II. János Pál pápa. A folytonosság egyértelmű, XVI. Benedek pápa olyan volt Kölnben, mint elődje minden világtalálkozón. Jó, hogy születnek új kezdeményezések a világban, amelyek a jövő lelkiségét, életét, reményét szolgálják! Jó, hogy ennek pezsgő vérkeringéséből mi is kivehetjük a részünket, hogy a mi ajándékunkká is válik.

A bajorok egyszerre hálásak a főszervezőknek és a magyaroknak is, mert ők is úgy érzik, hogy megajándékozottak. Az egyik vendéglátó házaspár mondta: szegényebbek lettünk volna, ha nem adhattunk volna… Ez Jézus ajándékozó szeretetének csodája: belőle mindenki gazdagodik. Ráadásul ez a szeretet soha el nem fogy, mindig több és több lesz belőle…

Pákozdi István/Magyar Kurír