Egy hónap Ferenc pápával a gyöngédség és az egyszerűség jegyében

Egy hónap telt el azóta, hogy Ferenc pápa az egybegyűlt hatalmas hívősereget a Jó estét! köszöntéssel szólította meg azon az ünnepi estén. Egyszerűsége döbbent csendet váltott ki, amit óriási taps követett.

Az új pápa stílusa, szerénysége, közvetlensége, alázata, azaz evangéliumi magatartása, amelyet oly jól ismertek hívei szülőhelyén, Buenos Airesben, rövid idő alatt meghódított mindenkit: hívő és nem hívő embereket egyaránt.

Első szavaival, mielőtt először áldását adta volna, egy szívességet kért az új pápa: „Mielőtt a püspök megáldaná a népet, azt kérem tőletek, hogy ti is kérjétek az Urat, hogy áldjon meg engem”.

A megválasztását követő napon, reggel korán a világ első Mária-bazilikájába sietett virágcsokorral a kezében, hogy tiszteletét tegye a Boldogságos Szűz előtt, akit az örök városban a római nép üdvösségeként szólítanak és tisztelnek. Ugyanezen a napon a Sixtus-kápolnában az őt pápává választó bíborosokkal bemutatott első szentmisén homíliáját három kulcsszó köré építette: haladni, építeni, megvallani. Bíboros testvéreinek azt mondta, hogy az egyházi embereknek minden tettük középpontjába Krisztus keresztjét kell állítaniuk. „Amikor a kereszt nélkül haladunk, építkezünk, vagy amikor egy kereszt nélküli Krisztust vallunk meg, akkor nem vagyunk az Úr tanítványai. Akkor egyszerűen világiasak vagyunk, püspökök, papok, bíborosok, pápák, de nem az Úr tanítványai.”

Március 15-én, ismét a bíborosokhoz szólva nyomatékkal azt kérte: ne engedjenek a pesszimizmusnak és a keserűségnek, amelyet az ördög naponta felajánl. A Szentlélek megadja egyházának a kitartás bátorságát és azt, hogy új utakat találjon a hit hirdetéséhez.

Egy nappal később a VI. Pál-termet zsúfolásig megtöltő újságíróknak megmagyarázta, hogy miért a Ferenc nevet vette fel. Elmesélte a konklávén átélt élményét, a mellette ülő Hummes brazil bíboros kérését: ne feledkezz el a szegényekről. „Az a szó belépett ide – mondta a pápa a szívére mutatva –, a szegényekkel kapcsolatban mindjárt eszembe jutott Assisi Szent Ferenc… ő, aki a béke szellemét adja, ő a szegény ember… Mennyire szeretném, ha az Egyház szegény lenne és a szegényekért lenne.”

Az első pápaként töltött vasárnap a Szentatya azt tette, amit minden pap: misét mondott híveinek a vatikáni Szent Anna-templomban. Majd az őrök aggódó tekintetétől kísérve kilépett a kapun, olasz területre, és magához ölelte az embereket. Az első déli Úrangyala imádság alkalmából a hatalmas hívőseregnek azt mondta: „az Úr mindig készen áll, hogy megbocsásson, mi vagyunk lusták ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk.”

Két nap múlva a Szent Péter tér ismét megtelt egyszerű hívek sokaságával, de államfők és vallási vezetők is érkeztek, akik között ott volt Bartolomeosz konstantinápolyi ortodox pátriárka is. Ferenc pápa péteri szolgálata március 19-én ünnepi szentmise bemutatásával kezdődött meg hivatalosan. A világ hatalmasai eljöttek megtisztelni a 266. pápát, akinek az volt a kívánsága, hogy a kicsinyek is legyenek ott mellette, ezért egy Buenos Aires-i cartoleros, papírgyűjtő fiatal is jelen volt a téren. Homíliájában a pápa a teremtmények és a teremtés megőrzésére helyezte a hangsúlyt; emlékezetesek maradnak azon szavai is, amelyeket a hatalomról mondott: „Ne feledjük, hogy az igazi hatalom szolgálat. A pápának is úgy kell gyakorolnia a hatalmat, hogy egyre inkább eggyé legyen azzal a szolgálattal, melynek fénylő csúcspontja a kereszt.”

A Szentatya március 22-én, a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket arra kérte: segítsenek hidakat emelni, hogy az emberek ne ellenséget lássanak a másikban, hanem testvért, akit elfogadnak és magukhoz ölelnek.

A következő napon olyan eseményre került sor, amely a történelemkönyvek lapjaira illik: két pápa találkozott egymással Castel Gandolfóban – Ferenc és Benedek. Még nem volt rá példa, hogy egy pápa magához ölelhette volna elődét, az emeritus pápát.

Március 24-én, virágvasárnap a hosszú, hideg, esős tél után szelíd napfény ölelte át a Szent Péter teret és az ott egybegyűlt 200 ezer hívőt. A pápa ezúttal a fiatalokhoz intézte szeretettel teli buzdítását: „Kérlek benneteket, ne engedjétek meg, hogy elrabolják tőletek a reményt, azt, amelyet Jézus ad.”

Nagycsütörtökön a krizmaszentelési misén a pápa hosszú beszédet mondott a papi szolgálatról. „Ezt kérem tőletek: legyetek bárányszagú pásztorok, saját nyájaitok pásztorai, és legyetek emberhalászok.” Egyházmegyéje papjait a pápa arra buzdította még, hogy lépjenek ki saját magukból, menjenek a fizikai és egzisztenciális perifériákra, ahol a nép a legtöbbet szenved. Délután az utolsó vacsora szentmiséjét kiskorúak börtönében mutatta be, amint bíboros korában tette Buenos Airesben, és ott végezte el a szolgáló szeretet gesztusát: a lábmosás szertartását, amint Jézus tette tanítványaival.

Nagypénteken a Szentatya az antik Róma álomszép környezetében a Kolosszeumnál végezte a keresztúti ájtatosságot. Isten a világ gonoszságára Jézus keresztjével adott választ. Ez a keresztény reménység forrása, ez hirdeti húsvétvasárnap dicsőségét: azt, hogy Jézus a szeretettel győzte le a halált.

Húsvétvasárnap Ferenc pápa Urbi et Orbi áldása alkalmával nyitott fehér dzsipjén körbejárt a Szent Péter téren; gyermekeket és rokkantakat csókolt és áldott meg. Ezek a gyöngédséggel teli gesztusok immár pápasága jelképeivé váltak.

Húsvét második vasárnapján a Szentatya Isten irgalmának megújító hatalmáról beszélt: „Hagyjuk, hogy Jézus szeressen bennünket és átalakítsa életünket. Legyünk ennek az irgalmas szeretetnek az eszközei: csatornák, amelyeken keresztül Isten megöntözi a földet, megőrzi a teremtést, és kivirágoztatja az igazságosságot és a békét.”

Ferenc pápa április 7-én, vasárnap délután ünnepélyesen elfoglalta katedráját a lateráni Szent János-bazilikában, amely Róma püspökének székesegyháza. A római hívekhez intézve szavait – amint már március 13-án, megválasztása estéjén is – a püspök és a nép kapcsolatát jellemezte: „Haladjunk előre mindannyian együtt, a nép és a püspök, mindig előre a feltámadt Krisztus örömével. Jézus mindig mellettünk van.”

A Szentatya továbbra is a Szent Márta-házban lakik, és minden reggel szentmisét mond a ház kápolnájában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír