Amint azt több elemző is aláhúzza, napjaink gazdasági és politikai helyzetében, a nemzetközi válság hatására nagyobb nyitottság és fogékonyság mutatkozik az enciklikában foglaltak iránt. Így hát lényegében minden politikai oldal és gazdasági iskola követői reagáltak a pápai dokumentumra, méghozzá többnyire pozitív hangnemben. A legtöbb reflexió, elemzés talán az Egyesült Államokban és Olaszországban született, ahol már konferenciákat is rendeztek a témában. A vatikáni napilap pedig folyamatosan közli a vonatkozó kommentárokat, tanulmányokat.
Amint azt Federico Lombardi szentszéki szóvivő összefoglalóan megállapította, az értékelések egyetértenek abban, hogy az enciklika a remény üzenetét hordozza, mely szerint az emberiségnek az a küldetése – amihez eszközei is megvannak –, hogy átalakítsa a világot, a szeretetet és az igazságosságot kiteljesítse az emberi kapcsolatokban.
Tarcisio Bertone bíboros államtitkár egy konferencián tartott előadásában az általánosan pozitív fogadtatást azzal magyarázta, hogy a Caritas in veritate javaslatai a természettörvényen alapulnak, ezért képesek megszólítani hívőket és nemhívőket egyaránt. Olyan alapvető antropológiai tényekből indulnak ki, mint a helyesen értelmezett igazság és szeretet, amelyeket az ember ajándékként kapott, nem pedig saját maga hozott létre.
Az olasz köztársasági elnök, Giorgio Napolitano a Szentatyához intézett levélben reagált az enciklikára. Egyetértését fejezte ki a pápa azon megállapításával, hogy a szociális kérdés mára antropológiai kérdéssé vált. Ezért is el kell gondolkozni az élet és az emberi közösségek működésének számos vonása, mint például a gazdaság értelme és céljai felől, hiszen valóban szükségessé vált a fejlődési modell mély és messzire tekintő felülvizsgálata.
Az olasz iparszövetség elnöke, Emma Marcegaglia a legolvasottabb olasz gazdasági napilapban megjelent cikkében a vállalkozások felelősségéről szóló részt méltatta, amelyben a pápa felhívja a figyelmet a termelés minden szereplőjének felelősségére, illetve a vállalkozást az emberi szabadság lényeges kifejeződésének nevezi.
Különösen lelkesen nyilatkozott a Caritas in veritatéról Giulio Tremonti olasz gazdasági miniszter, aki korábban maga is könyvet írt az európai identitás és az etikus gondolkodás gazdasági szerepéről, s aki az olasz G8-elnökség során egy nemzetközi pénzügyi szabályozás kidolgozásának előmozdítója volt. Tremonti az enciklikát az ideológiák bukását követő új világrend első nagy, átfogó elemzésének tartja, amely nem csupán a politika számára szolgálhat iránymutatással, de valóságos közgazdasági kézikönyvnek is nevezhető.
Mario Monti professzor, a milánói Bocconi Egyetem rektora és volt EU-biztos egy interjúban különösen a kormányzati modellre és a globalizáció irányítására vonatkozó kitételeket méltatta, hozzátéve, hogy ez utóbbiakat szerinte érdemesebb lett volna bővebben is kifejteni az enciklikában. Mint megállapította, a globalizáció fokozatosan szűkíti a kormányok gazdasági-politikai mozgásterét, ezért mind fontosabbá válik a közhatalmat gyakorlók által követendő értékek tisztázása. Ezt elősegítheti, hogy mostani válság hatására az etika kérdése szélesebb teret nyer a különböző intézmények és bankok dokumentumaiban is. Megértették, hogy az etika nem valami járulékos elem, hanem a dolgok lényegéhez tartozik.
Ettore Gotti Tedeschi bankár-közgazdász (az enciklika előkészítésében részt vevő egyik szakértő) szerint viszont ennél többre van szükség ahhoz, hogy az enciklika szellemisége gyökeret verjen a gazdasági életben. Azok közül ugyanis, akik ma, a válság idején felismerik az etika gazdasági jelentőségét, sokan nemrég még egyenesen gúnyt űztek belőle. A Caritas in veritate javaslatait a válság után is komolyan kell venni, vagyis fel kell ismerni azok konkrét hasznát: meg kell győződni arról, hogy az etika a gazdasági életben jobb eredményeket produkál.
Hasonló véleményen volt Mario Draghi, az Olasz Nemzeti Bank elnöke, aki kommentárjában elismerte, hogy az utóbbi időben mindinkább megkérdőjeleződik az etika kizárása a közgazdaságtudomány területéről, mert az így nem volt képes olyan modellt alkotni, amely az emberek gazdasági magatartását, illetve a piachoz kapcsolódó egyes intézmények létét a puszta racionalitás és a haszonelv alapján magyarázni tudná. Majd megállapította, hogy a vállalkozások, a családok és az egyének bizalmának helyreállítására van szükség a tartós gazdasági növekedéshez. A bizalom pedig hosszú távon nem maradhat erkölcsi viszonyítás nélkül, szüksége van arra a reményre, hogy a minden egyes ember javát szolgáló gazdasági modell megteremtése igenis lehetséges.
Gaetano Quagliariello olasz parlamenti képviselő azt emelte ki, hogy a pápa szerint a globalizáció alkalmat teremt a világ fejlődési modelljének újragondolására, ami húsz évvel a kétpólusú világrend megszűnése után immár igencsak időszerű.
A jövő világrendjére tett javaslatokat értékelte Giandomenico Picco volt ENSZ főtitkár-helyettes is, aki az enciklika azon megállapítását húzta alá, amely szerint az államnak nem kell mindenütt szükségképpen azonos jellemzőkkel bírnia. Ebben a nemzetállamok kizárólagosságára épülő wesztfáliai világrendet meghaladó víziót vél felfedezni, ahol – az államok korlátozottabb szerepe mellett – a világméretű társadalom civil szereplőinek mind több lehetőségük van arra, hogy hallassák hangjukat a hagyományos képviseleti rendszereket meghaladó formában. A neves diplomata kiemelte továbbá a védelmi felelősség elvének megjelenését az enciklikában (ld. XVI. Benedek 2008-as ENSZ-beszédét is), ami a nemzetközi jogfejlődés legújabb iránya, s ami ugyancsak a nemzetállamok kizárólagos hatalmának meghaladását vetíti előre.
Vincenzo Paglia püspök pedig arra hívta fel a figyelmet a legnagyobb olasz napilap hasábjain, hogy az ideológiák bukását követően századunkban nincsenek nagy víziók sem nemzeti, sem nemzetközi szinten, amelyek képesek volnának irányít mutatni a társadalmaknak. Mindenütt a saját egyéni, nemzeti vagy csoportérdek védelme a legfőbb rendező elv, pedig a globalizáció kezelése átfogó gondolkodást igényelne. XVI. Benedek ezért egy „új utópiát” kínál fel enciklikájában, ami képes lehet lelket adni a politikának és a gazdaságnak: a nemzetközi közjó megvalósításának tervét.
Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír
