Egy kiállítás, amely megérinti a lelket

– Egyedülálló lehetőséggel éltek azáltal, hogy Apor Vilmos vértanúságának helyszínén idézték meg 1945 nagyhetének történéseit. Miből indulhattak ki?
– 2004-ben született meg a gondolat a győri püspökségen, hogy a vértanúság 60. évfordulójára elkészítsük az emlékhelyet. A hely, ahol az események egykor lejátszódtak, különleges. Mindent elkövettünk annak érdekében, hogy olyannak mutassuk meg, amilyen egykor volt. A történeti hűség elvét követve állítottuk össze a berendezéséket. Minden kiállított tárgy, dokumentum korabeli.

– Milyen koncepciót követtek a kialakítás során?
– Az eredetiség megőrzése mellett arra törekedtünk, hogy meg tudjuk szólítani a mai embert. Olyan kiállítást hoztunk létre, mely a modern technikai eszközöket is bevonva minden érzékszervre hat. Így a látogatót átélésre készteti, és segít megérteni a kort, amelyben mindez megtörténhetett. Arra törekedtünk továbbá, hogy testközelbe hozzuk Apor Vilmos személyét. Azt az embert, aki választott jelmondata – „Mindenkinek mindene” – parancsát követve emberileg mindig elment a végsőkig. Azért volt két cipője, hogy az egyiket oda tudja adni a rászorulóknak. Szemtanúkkal folytatott interjúkkal mutatjuk be, hogyan állt ki egyes élethelyzetekben papként, püspökként a rábízottak mellett. Levelei tárják elénk, milyen határozottsággal lépett fel például a gettósítás ellen. Többször hangoztatta, „kész bárminemű áldozatra”.

– A kiállítás nem szokványos múzeumi séta, mélyen megérinti a lelket.
– Erre tudatosan törekedtünk. A központi terem a vértanúság helye. Emlékhely, ahol leróható a kegyelet. Gyertyát lehet gyújtani, és megérinthető Apor véres ingének ereklyéje. A látogatókat audiovizuális felvételek kísérik a látogatás alatt. Ennek része Nagy Ferenc, győri zeneszerző erre a célra szerzett zeneműve. Az elhangzó szöveg, zene adja meg azt a ritmust, amit a látogatás során követni kell. Az első, a családot bemutató szobácskát követően járhatjuk végig a papi élet állomásait. Tudatosan nyomasztó hatású a zsidó folyosó, ahol Apor Vilmos zsidókért folytatott küzdelmeinek dokumentumait szemlélhetjük, miközben átéljük a pincébe menekült emberek összezártságának kínjait. A Nagycsütörtök terem a hordókra állított oltárral az utolsó szentmise emlékét idézi. A vörösre festett imafülke a nagypéntek tragédiájára és Apor Vilmos áldozatára utal, és innen léphetünk át az utolsó, a boldoggáavatást bemutató terembe.

– Hogyan hozták létre a kiállítást?
– Az Egyházmegyei Kincstár munkatársai a püspökség anyagi és szellemi támogatásával hozták létre a kiállítását. Közreműködtek Jakab Gábor történész, Sándor János építész és Bognár István lelkipásztor. Átfogó adatgyűjtést végeztünk. Kutattunk a szülőhelyen, Segesváron és az első papi szolgálat városában, Gyulán. Nagy jelentőségű, hogy felvételeket tudtunk készíteni a még utolsó élő szemtanúkkal, vallomásaikat, visszaemlékezéseiket bevittük a kiállításba. Fél év alatt hoztunk tető alá mindent és azt mondhatom minden közreműködőnek szívügye volt és maradt az emlékhely.

– Mennyire őrizték meg a győriek Apor Vilmos emlékét a szocializmus éveiben?
– Apor Vilmos személye és a halálának a körülményei nagyon kellemetlen volt a rendszernek. A teljes elhallgatással akarták kitörölni emlékét. A hívek körében azonban misztikus szeretet övezte alakját. Mi azt tűztük ki célul, hogy a fiatalokkal is megismertessük áldozatát. Ezért alkalmazzuk a modern kor eszközeit a bemutatásban. Többször voltam tanúja, hogy gimnazisták élénk csoportja jön látogatásra, és némán, elgondolkodva lépnek ki az emlékhelyről.

– Hogyan illeszkedik a város egyházi műemlékeihez?
– Győr kiemelkedően gazdag műemlékekben, egyházi műemlékekben pedig különösen. Ennek ellenére a város alullátogatott. Európai szempontból is rendkívül értékes például a kincstár gyűjteménye. Az Apor Emlékhely is egy az unikális kínálatból. Azon dolgozunk, hogy a szakrális kultúra hozzájáruljon a turizmus erősödéséhez, és Győr le tudja vetkőzni az iparváros bélyeget.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír