„Egy közösséget alkotunk” – önkéntesek a hétköznapokban

– 1956-ban a magyar forradalom hatására elindult a szeretetforradalom, mely megváltoztatta sok-sok ember életét. A te személyes életedben hogyan zajlik ez a forradalom?
– Visszatekintek arra az időre, amikor megismertem ezt a lelkiséget. Keresztény családban nőttem fel. Nagyon sok értéket, szeretetet kaptam a szüleimtől. Általuk belemerítkezhettem a keresztény életbe. Amikor azonban fiatalon, de már felnőtt fejjel megismertem a lelkiséget, óriási hatással volt rám, azt mondhatom, hogy teljesen megváltoztatta az életemet az evangélium „élhetősége”. Teljesen új világ nyílt meg előttem, mintha új szívet kaptam volna. Ez az időszak azt is jelentette, hogy felfedeztem, mit jelent Jézust vinni a világba. Isten szinte beleültette a szívembe azt, hogy az evangélium nemcsak élhető, hanem bárhová elvihető.

– Mit jelent: Jézust vinni a világba?
– Azt jelenti, hogy aprópénzre, tettekre válthatom Jézus tanítását. Például ezeket a mondatokat: „Szeressétek ellenségeiteket”, vagy „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, vagy „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” abban a hivatásban, ahová Isten helyezett, a családban, a boltban, az utcán, a munkahelyemen, vagy ahol éppen vagyok, sokszor szavak nélkül megvalósíthatom. Ez az élet nagy örömet is jelent. Amikor gyógypedagógusként elkezdtem dolgozni, sérült gyermekekkel foglalkoztam. Bennük ott van a szenvedő, elhagyatott Jézus, aki szeretetre vágyik. Megpróbáltam őket igazán szeretni, és ez a szeretet visszatér. Az örömöt, amit adunk, a másik befogadja, és ennek hatására ő is tud adni. Ezt folyamatosan, mindenhol, abban a környezetben, ahol éppen vagyok, immár 30 éve próbálom megvalósítani.

– Most hol dolgozol?
– Mentálhigiénés szakemberként a csongrádi Aranysziget Otthonban dolgozom. A mai világban az idősek sokszor háttérbe szorulnak, talán már nem tartják őket hasznosnak, fontosnak, értékesnek. A Fokoláre Mozgalom karizmája segített meglátni azt, hogy ez az időszak az emberi élet koronája, és ekkor kell csak igazán azt a szeretetet vinni nekik, amit Jézus mindenkinek ad. Erre van szüksége a kicsinek, az elhagyottnak, az árvának és az idősnek is. Bennük is meg kell látni azokat az értékeket, amelyek mindig is ott voltak az életükben, és segíteni kell abban, hogy talentumaikat hasznosítani tudják. Megértettem azt is, hogy nem igaz az, hogy időskorban nem lehet újat alkotni, adni. Azt, amit Isten beléjük ültetett, újra tartóra lehet helyezni.

– Sokszor nincs hol kibontakoztatni ezeket a talentumokat, mert mindenki dolgozik a családban, a kis lakásokban nincs lehetőség az együttélésre, az unokák már felnőttek stb. A szeretetotthon alkalmas hely erre?
– Nem elítélendő az, hogy egy idős ember bekerül egy otthonba, mert maga a társadalom hozza létre ezt a helyzetet. Sok családnak jó kapcsolata van otthonban lakó hozzátartozójával, látom, hogy kölcsönösen szeretik egymást, nagyszülők az unokákat, az unokák a nagyszülőket stb. De azt is megtapasztaltam, hogy az otthonban élő idősek is nagyon tudják szeretni egymást. Pl. ha valaki beteg, ápolják; valaki egy fájdalmas eseményt él át, vele vannak; vagy valaki hosszabb időszakra kórházba kerül, aggódnak érte, látogatják; vagy, ha valaki az élete utolsó szakaszához érkezik, ez mindenkit megrendít, szeretettel veszik körül. Tehát az idősek képesek egy családot alkotni. Ebben a hivatásban nagyon fontos ezt a szeretetet bennük is segíteni; fel kell fedeztetni velük, hogy képesek a szeretetre.

– A munkátok az otthonban – szolgálat. Ehhez a szolgálathoz kaptok-e valamilyen segítséget valamelyik egyháztól, hivataltól, minisztériumtól?
– Az otthon állami fenntartású intézmény. Különösebb támogatást nem kap, ahogy más intézmények sem manapság. De nem is mindig a pénz a legfontosabb. A Fokoláre Mozgalomhoz tartozó önkéntes társaimmal kölcsönös szeretetben, Jézus jelenlétében élve egy közösséget alkotunk. Én innen merítem az erőt a feladatokhoz. Õk háttérként ott vannak mindig az életemben, és csak így tudom Jézust vinni nemcsak az idősek közé, hanem a kollégáimhoz is.

– Kollégáid nem mind hívők. Hogyan tudod megértetni magad velük?
– Jézust csak a konkrét, tettekben megnyilvánuló szeretet nyelvén lehet érthetővé tenni. Mint szakembernek a maximumot, a legjobb tudásomat kell adnom. Így jó néhány kollégámmal nagyon jó kapcsolat alakult ki, és ők ugyanazokban az értékekben hisznek. Ezek az értékek minden ember szívében megtalálhatók, mint a testvériség, a szolidaritás, a befogadás, a kölcsönösség. Megismerték a karizma értékeit, és több találkozónkra, ezek közül magas színvonalú szakmai találkozóinkra is eljöttek. Ott voltak a lelkiség központjában tartott szociológiai kongresszuson is. Így a szakma és a Jézus által adott értékek találkoznak. A kölcsönös befogadás által, a vallási és gondolkozásbeli különbözőségek ellenére meg tudjuk érteni egymást, mert a gyökér ugyanaz.

– Vannak-e terveid a jövőre nézve?
– Úgy érzem, hogy aki igazán tervez, az Jézus. Õ viszi előre mindazt, ami eddig általa megszületett körülöttem, a munkahelyemen és a városban is. Ezekkel a más kultúrájú, más gondolkodású emberekkel sikerült közösséget teremteni, velük rendszeresen találkozunk. Néhány kollégám ebben aktívan részt vesz. Ha Isten is ezt gondolja, akkor talán ezt mondanám tervemnek: örülnék, ha ez a közösség kiszélesedne a városban. Ezekkel a társaimmal jó lenne az értékeinket továbbadni a polgármestertől kezdve mindenkinek, hogy együtt tudjunk dolgozni, nemcsak a munkahelyünkért, hanem a városért is.

Erhardt Krisztina/Magyar Kurír