Egy mozdulat – Az „Egy nap” című filmről

2018. december 9. vasárnap, 13:16

Kényelmetlen érzés távoli fantáziavilágok és mindenható szuperhősök helyett a saját rögvalóságunkkal szembesülni a mozivásznon. Szilágyi Zsófia filmje éppen ezért emlékezetes élmény: mindvégig hiteles tud maradni, miközben sulykolás helyett megfigyel és láttat.

Anna (Szamosi Zsófia) a tükör előtt készülődik: arcán fáradtság, tekintetében törődöttség. De nincs nyugalma: gyerekzsivaj szűrődik be a fürdőszobán kívülről, s egy különös beszélgetés, amit férje folytat egy harmadik féllel. Mi még nem sejtjük, a nő arcán viszont látszik, pontosan tudja, miről van szó. Kimegy, felveszi a kabátját, felhúzza a csizmáját, és elindul a városba. Szabolcs (Füredi Leo) kedvesen búcsúzna még, de Anna keze élettelenül kisiklik a karjai közül. Ebben az egyetlen mozdulatban minden benne van, ami az Egy nap című film lényegét adja. Szilágyi Zsófia itthon novemberben bemutatott első nagyjátékfilmje megérdemelten nyert díjat Cannes-ban.

Ha a nyitójelenetből még nem derül ki egészen pontosan, mi vár ránk a következő száz percben, a másnapi ébredés megadja a választ: Anna keltegeti a gyerekeket, a reggeli zajos és kaotikus (értelmes beszélgetésre egyszerűen nincs idő), s hiába a mindenre kiterjedő anyai figyelem, vissza kell fordulni valamiért a lépcsőházból. Gyors logisztikai egyeztetés az apával (ki viszi a gyerekeket vívásra, balettra vagy épp zeneiskolába; ki intézi a bankhitelt), majd irány az autó és a reggeli csúcsforgalom. A munkahelyen egy rossz hírt közlő SMS-re kellene válaszolni, de nem lehet, mert a diák kérdez, rendületlenül (ez a film egyik legmegrázóbb képsora). Délután az elhagyott tornazsák okoz galibát, no meg a másnapi diákhangverseny, ami a hangszerrel együtt teljesen kiesett a szétszórt kiskamasz (Barcza Ambrus) fejéből. Az anyós (Vándor Éva) kérésre ugrik és segít (többnyire kéretlen jó tanácsokkal fűszerezve helytállását). A csap már hónapok óta csöpög, a lakás úszik, a legkisebb gyerek (Gárdos Márk) pedig estére megbetegszik. Ráadásul már csak egy papírtízes maradt a konyhafiókban tárolt nyúzott borítékban. Ha ezt a verklit már végigolvasni is fárasztó volt, átérezhetjük, milyen filmet is forgatott Szilágyi, ám ez csak a fele az igazságnak: az Egy nap nem csupán a középkorú anyák mindennapi kihívásait mutatja be húsbavágó közelségből, hanem apró örömeit is. Egy-egy önfeledt pillanat a nevetgélő kis poronttyal, egy bölcs mondat a lelki problémákkal küzdő kamasznak, egy sláger közös éneklése az autóban, s máris melegséget érzünk szívtájékon.

Az egész film sajátja egyfajta elbűvölő természetesség: a forgatókönyv (Mán-Várhegyi Réka és a rendező munkája) nem hívja fel magára a figyelmet a dramaturgiai fordulópontokon; az operatőr (Domokos Balázs) nem rángatja a kamerát, és nem kukkol illetlenül (több esetben megáll a félig becsukott ajtó előtt); a lakás bájos rendetlenségéből pedig egyetlen tárgy sem lóg ki. Gyerekszínészektől ilyen önfeledtséget már rég láttunk filmvásznon, Füredi Leo mackós mozgásában ott a létbizonytalanság, a filmet mégis Szamosi Zsófia fantasztikusan eltökélt, ugyanakkor érzékeny játéka viszi a hátán. Az eddig többnyire ridegebb karaktereket alakító színésznő egy-egy szemvillanással képes érzékeltetni, miféle gondolatok cikáznak át egy pillanat alatt a hajszolt, mindenkinek megfelelni vágyó anya fejében. 

A ritkán születő varázspillanatok ugyanis kevesek az események valódi megéléséhez, a lelki feltöltődéshez. Felkavaró látni a fájdalmasan ismerős napi rutint, de még felkavaróbb mindaz, ami kimondatlan feszültségként mögötte lapul. Anna házassága ugyanis felbomlani látszik: Szabolcs odaadó apa, de alig van otthon, s kiderül, hogy találkozgat valakivel. Az érzelmek kissé összekuszálódnak ebben a határhelyzetben, amely bonyolultabb, mint azt elsőre gondolnánk: legalább annyira szól a férfi életközépi szorongásáról és talajvesztettségéről, mint arról, hogy a nő képtelen kiszabadulni a napi mókuskerékből. Jellemző, hogy a pár még megbeszélni is alig tudja ezt a lényegbevágó problémát: mindketten túlságosan kimerültek egy elmélyült, egymásra figyelő beszélgetéshez. A baba sokadik éjszakai felsírása, a nagyobbik lány hiperaktivitással határos elevensége megszaggatja a szülők idegeit, s ha a szeretet végtelen is, a türelem bizony fogytán.

Kényelmetlen érzés távoli fantáziavilágok és mindenható szuperhősök helyett a saját rögvalóságunkkal szembesülni a mozivásznon. Szilágyi Zsófia filmje éppen ezért emlékezetes élmény: mindvégig hiteles tud maradni, miközben sulykolás helyett megfigyel és láttat. Egyetlen mozdulattal empátiát kelt milliónyi többgyermekes család hétköznapi élete iránt (noha a kortárs magyar filmben még a téma is alig-alig bukkan fel), s a nézőnek szegezi a kérdést: megbecsülöd-e az anyaságot? 

Paksa Balázs/Magyar Kurír

Az írás az Új Ember 2018. december 2-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!

Rovat: Kultúra
Vezető híreink - olvasta már?
zenari-biboros-budapesten-keresztenyek-irgalmas-szamaritanusok-sziriai-foldi-pokolban
Zenari bíboros Budapesten: A keresztények irgalmas szamaritánusok a szíriai földi pokolban

Mario Zenari bíboros, szíriai apostoli nuncius január 21-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében beszélt a szíriai nép, különösen a gyermekek szenvedéseiről. Bemutatták a magyar kormány által támogatott kórházi programot is, amely a szegények kezelését teszi lehetővé.

12:53
jakubinyi-gyorgy-ersek-kiterjeszti-csiksomlyoi-bucsut-papalatogatas-napjara-is
Jakubinyi György érsek kiterjeszti a csíksomlyói búcsút a pápalátogatás napjára is

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek január 21-én ünnepi körlevelet adott ki a pápalátogatással kapcsolatban.

08:01
Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.

Seregély István: Útravaló – 2019. január 22.

Seregély István nyugalmazott egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben elmélkedéseket írjon az Adoremusba. A múlt esztendő utolsó napján elhunyt főpapra emlékezve napról napra minden reggel közreadjuk a 2019. januári számba Útravaló címmel írt... »

Korábbiak »

Mai evangélium – 2019. január 22.

Mai evangélium – 2019. január 22.

Hogy örömhírrel induljon minden nap… – Mk 2,23-28

Korábbi napi evangéliumok »

hirdetés
hirdetés
hirdetés
Rádióhallgatás élőben
Szent István Rádió
hírlevél feliratkozás
Hírbeküldés
Linkajánló

MKPK   

Új Ember  

Szent István Rádió Szent István TV Mária Rádió Bonum TV  Evangélium 365Vatikáni Rádió  Katolikus Karitász 

Máltai SzeretetszolgálatSzent Lukács Görögkatolikus Szeretetszolgálat Szent István társulat Szent Adalbert Központ  A Szív Keresztény Szó Vasárnap Párbeszéd háza    Szemle