Egy pap, népéhez – egy XX. századi walesi bárd művei

Ronald Stuart Thomas walesi lelkipásztor-költő verseiből jelent meg "Egy pap, népéhez" címmel magyar nyelvű válogatás a Fekete Sas Könyvkiadó és a Szenci Molnár Albert Egyházművészeti Intézet kiadásában. A könyvet a Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be április 15-én a Kongresszusi Központban. a Fekete Sas Könyvkiadó standjánál. A kötet beszélgetéssel-versekkel színesített premierjére április 19-én csütörtökön került sor, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Dísztermében. A rendezvényen a verseket fordító Petrőczi Éva költő-műfordító-irodalomtörténész és a kötet illusztrátora, Békési Sándor teológus-képzőművész beszélgetett Thomasról, és általában a vallásos költészetről.

Szerkesztőségünk Petrőczi Évát kérdezte a költőről és arról, hogy mit mondhat ez a költészet a mai szekularizált világban élő embernek a hitről.

– Hogyan mutatnád be a költőt, akinek vallásos verseiből most egy válogatást vehet kézbe a magyar olvasó, s akit te magad a XVI-XVII. századi protestáns vallási irányzat, a puritanizmus utódjának, „utó-puritánnak” nevezel?

– R. S. Thomas walesi lelkipásztor-költő a vallásos világlíra egyik legkiválóbb huszadik századi művelője. 1913-ban született és 2000-ben halt meg. Walesi származású, Anglesey szigetén, Holyheaden élt és anglikán lelkészként dolgozott. Édesapja a brit kereskedelmi flottánál állt alkalmazásban, és mivel akkor walesiül tanulni együtt járt a társadalmi ranglétráról való kiszorítással, Thomas anyanyelvén csak 30 éves korában kezdett tanulni. Versei tehát angol nyelven íródtak, de például önéletrajzi jellegű írását walesi nyelven jelentette meg. Művészete sok éve foglalkoztat. ezidáig három előadást tartottam róla, ezek egyike két kiadást is megért, a British Council folyóiratában, illetve a svájci Panno Verlagnál, hetven versét fordítottam le mostanáig, ezek közül sokat prózai bevezetővel publikáltam is, s végül több rádióműsorban megemlékeztem róla, illetve szerepeltettem verseit, annak ellenére, hogy fő kutatási területként a 16-17. századi angolszász és 17. századi magyar puritán irodalmat vallom magaménak. A téma kutatójaként ösztöndíjasként voltam Bangorban, ahol személyesen is találkozhattam Thomas-szal, abban az egyemi városban, ahol ő is tanult valamikor. Elsősorban maga az R. S. Thomas-i életmű bátorított fel arra, hogy ezt a jeles druida-bárdot „utó-puritánnak” merészeljem nevezni. Ez a puritánság nála külső jegyekben, életmódjában is megmutatkozott, de ezeknél fontosabbak magának a költészetének sajátosságai. Világszerte kevés manapság az a vallásos versszerző, aki Thomashoz és az egykori vallásos tollforgatókhoz hasonlóan a deus absconditus, a rejtőzködő, illetve a metaforák csipkebokrába rejtett Isten költőjének vallja magát.

Költészetét az elhallgatásokban gazdag képes beszéd jellemzi, a legszentebb név ki-nem-mondása, illetve a szüntelen kételyek és vívódások közepette is a Teremtő létének bizonyítása és igenlése. Versei egyáltalán nem felekezeti versek, egyetemes érvényűek, és minden jószándékú, minden Istent kereső emberhez szólnak. Õ maga így fogalmazta ezt meg: „A vallásos élmény megjelenítése a költészet nyelvén megy végbe a legmaradéktalanabbul. Ezzel nem a költészetet definiáljuk, csupán leírjuk, mi módon működik a legtökéletesebben a hitélmény közlése… Ami a vallásos tartalmak megjelenítését illeti, nem szükségszerű, hogy a közhelyes kegyességi fordulatok fejezik ki a legigazabb, a leghitelesebb hitélményt.”

R.S. Thomas verseitől valóban távol állnak a közhelyes, édeskés, kegyességi fordulatok. Kulináris hasonlattal élve – esszenciának nevezhetjük őket. Olyanok, mint a tokaji borpárlat, csak versben.

– Mit nyújt a mai egyáltalán nem puritán, és a hit világától eltávolodott, szekularizált világban élő olvasó számára, egy ilyen esszenciális vallásos költészet? Miért tartod fontosnak, hogy megismertesd a magyar olvasókkal?

– Az esszenciának az a szerepe, hogy segítse a dolgokat megemészteni. A hit kérdései nem könnyűek, nem egyszerűek – a velük való szembenézés ugyanúgy munka, mint a szülés, az alkotás.

Minden embernek ki kell munkálnia a saját egyéni hitét amellett, hogy egy-egy közösségbe, gyülekezetbe tartozik. A közösségnek hitele, értéke csak akkor van, ha tagjainak külön-külön megvan a saját, egyéni hitük. Ennek az egyéni hitnek a kimunkálásához segíthet hozzá az olyan – sokszor komoly agymunkát és odafigyelést igénylő költészet megismerése és megszeretése, mint amelyen R. S Thomasé.

Neumayer Katalin/Magyar Kurír