Egyetlen családhoz tartozunk – Szlovák-magyar imanap

Hazai – 2011. június 27., hétfő | 13:41

Június 25-én találkoztak a szlovák és a magyar hívek Mátraverebély-Szentkúton. Több mint ezer hívő jelenlétében a negyedik szlovák–magyar imanapra került sor a Szűzanya völgyében. Már a reggeli órákban érkeztek az atyák zarándokcsoportjaikkal határon innen és túlról; többek között Losoncról, Érsekújvárról, Ipolyságról, Tatabányáról.

A zarándoknap kezdő imaóráját a szociális testvérek vezették, majd a katekézisben Márfi Gyula veszprémi érsek és Frantisek Rábek Szlovákia tábori püspöke szólt a hívekhez.

Márfi érsek tanításának irányvonala a népek családja, az egyház volt. Elhangzott, hogy a püspökök fő feladata a család évében erről szót ejteni. Csodálatos dolog, hogy Isten maga is egy család a tökéletes Szentháromságban. Az Atya a Fiú és a Szentlélek szeretetközössége, ezt a közösséget nyújtja teremtményei számára. A nemzeteket, népeket Jézus magába foglalja. Nincsen egyetlen olyan vallási közösség sem, amely annyira nemzetközi lenne, mint a katolikus egyház, ami az egész földkerekségre kiterjed. „Egy családhoz tartozunk, egy a mi Atyánk: a Mennyei; egy a mi testvérünk: Jézus Krisztus; egy a mi barátunk: a Szentlélek, így hozzájuk tartozunk.”

Frantisek Rábek külön kiemelte, hogy nem a nemzethez való tartozás az első a keresztény ember életében, mert akkor a kereszténység egyfajta folkróllá degradálódik. Az új evangelizációnak éppen az az egyik célja, hogy a kereszténység érvényesülhessen a különböző nemzetek egymás közötti kapcsolatában. Nemzeti értékeinkhez való ragaszkodásunk akkor éri el célját, ha ez arra vezet el bennünket, hogy azokat átadjuk másoknak.   

Déli 12 órakor kezdődött az ünnepi szentmise, a szentbeszédben Róbert Bezák nagyszombati érsek Máriára mutatott, mint egy ragyogó jelre, a reménycsillagra, aki elvezet minket a célhoz. Isten, aki vágyakozik utánunk, arra vágyik, hogy betöltse szívünket. Úgy akar hatni a mi szívünkben, ahogy a saját szívében, a saját kezeinkkel úgy akar tenni, mintha azok az Ő saját kezei lennének. Éppen Máriánál lett ez valósággá, mert Ő teljesen megnyílt az Isten hatására, és megtelt Isten kegyelmével, ezért úgy nézhetünk rá, mint csillagunkra, aki elvezet minket Fiához. Ő hív bennünket, Ő a mi tájékozódási pontunk, és vezet azon az úton, amelyen Isten mindenné válik mindenben. Isten akarata pedig a legcsodálatosabb életformánk.

A szentmise után ünnepi körmenetben két püspök vitte bazilikából a szabadtéri oltárhoz a Szűzanya kegyszobrát, amely előtt Márfi Gyula és Róbert Bezák érsek népeinket a Szent Szűz oltalmába ajánlották:

„Mátraverebély-Szentkúti Szűzanya, zarándok néped oltalmazója! Fakassz életünkben ma is új forrást, amelynek éltető kegyelme enyhíti a szegények nyomorát, valamint új és megtisztult utakat nyit a szomszédos népek és egymás iránti szolidaritásban. Szűz Mária Magyarok Nagyasszonya és a Szlovák Nemzet Anyja, fogadd el imáinkat és felajánlásunkat, és nyújtsd felénk Krisztust, a béke áldott aranyágát! Ámen.”

2006-ban a nemzeti engesztelő imaév keretében mutattak  be szentmisét a Szlovák és a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciák állandó tanácsainak tagjai a két nép közötti kölcsönös kiengesztelődés jegyében az esztergomi bazilikában. Ez alkalommal az oltárnál írták alá a két püspöki konferencia levelét, amelyben kifejezik, hogy a két nép bocsánatot kér a történelem során egymás ellen elkövetett bűnökért, és egyben megbocsátja azokat. Az ünnepi alkalomra a Szentatya is üzenetet küldött.  Azóta minden évben imanapot tartanak a két nép megbékéléséért, a Szűzanya oltalmába ajánlva a szlovákokat és a magyarokat.

Kálmán Peregrin/Magyar Kurír

Az eseményről képgaléria látható a Mátraverebély-Szentkúti Kegyhely honlapján.

(nk)