Egyházmegyei Karitásznapot tartottak Kaposváron Kerényi Lajossal

A legtöbb városban kórházlátogató csoportok is működnek. Kerényi Lajos ötven éve járja Budapest kórházait, hogy lelki segítséget nyújtson az ottlévő beteg és szenvedő embereknek. Lajos atya először arról beszélt, hogy mire van szüksége az embernek, amikor beteg. A piarista szerzetes szerint a beteg számára minden elveszti jelentőségét, ami a „kincs,hír és gyönyör” kategóriába tartozik. Minden összedőlni látszik előtte, ami eddig éltette. Ekkor igényli igazán, hogy emberi méltóságát megbecsüljék. Fontos, hogy a beteg megérezze, hogy őrá még szükség van ilyen nyomorult állapotában is, hogy ő még kell, fontos és hasznos valahol. Ezt a sebzett önbizalmat elsősorban az egyházak hivatottak visszaállítani, hogy a beteg kiutat találjon, nehogy depresszió, elkeseredés kerítse hatalmába. Transzcendens nyitásra van szüksége, vissza kell adni neki a talajt, a szeretet érzését, az önbizalmat. Kerényi Lajos beszélt az „ősi nyomokról”, melyek hozzátartoznak az emberi életekhez: minden ember lelke valamilyen mértékben, nyitott a vallás felé, melyről még Jung is említést tesz. Ezért mondja el mindenütt, hogy „még nem látott beteget Isten nélkül meghalni”. Gyakorlati példákat mesélt a legreménytelenebb helyzetekről, arról, hogy mit jelent ilyenkor a lelki segítség.

A másik előadó Mohayné Farkas Ibolya, a kaposvári szent Imre Plébánia beteglátogató csoportjának vezetője volt, aki saját munkájukról beszélt, melyet a megye legnagyobb kórházában, Kaposváron folytatnak.

Jáki Zoltánné, az Egyházmegyei Karitász vezetője megdicsérte az egyházmegyében működő csoportok közül a siófoki Karitász vezetőjét Kétszeriné Bagyarik Ildikót és munkatársait, valamint a nagykanizsai csoportvezetőt Barbarics Józsefnét. Ezután a szegénység évében kírtírt gyermekrajzpályázatokat jutalmazták, melyeket majd a helyi plébániák fognak kiosztani

Kiss Iván/ Magyar Kurír