1968. szeptember 18-án sorozás és előkészület nélkül rendkívüli bevonulásra rendelték a tizennyolc kispapot – voltak köztük katolikusok, reformátusok, evangélikusok és baptisták. Katonai behívásuk nemcsak egyházpolitikai, hanem katonai meggondolás következménye volt: pár hónappal korábban vonultak be a Varsói Szerződés csapatai Csehszlovákiába. A kispapokat is katonai munkaszolgálatra hívták, arra gondolván, hogy hosszabb ideig tart a megszállás, s így a hátországban mindenkire szükség lesz. A kispapok száma meg egyre nőtt a bajai laktanyában, 1969-ben már ötvenre emelkedett. Köztük volt Bábel Balázs a jelenlegi kalocsai érsek is.
A pannonhalmi találkozón Reich György evangélikus lelkész elmesélte: táviratot fogalmaztak meg az akkori Állami Egyházügyi Hivatal elnökének, melyben megköszönték, hogy ilyen szépen összehozták a kispapokat az ökumené jegyében. „Valóban ökumenikus volt a légkör.” Elhangzott: a katona kispapok között kialakult testvéri egység megteremtésében nagy része volt Várszegi Asztrik jelenlegi pannonhalmi főapátnak és Kiss Domonkos bencés szerzetesnek.
A találkozón részt vevő katolikus, református, evangélikus, baptista és adventista lelkészek a pannonhalmi bazilika altemplomában adtak hálát a 26. zsoltár szavaival: „Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet… Téged dicsőítelek Uram a közösségben…”. Ezt követően a főapát megmutatta volt katonatársainak Pannonhalma nevezetességeit – írta beszámolójában Kiss Iván marcali plébános.
Magyar Kurír