Egymást erősítve oszthatjuk meg értékeinket – beszélgetés Veres Andrással

– Az egyházmegye „Váltsuk meg Szent Márton köpenyét!” adománygyűjtése a megosztásról, ünnepszerzésről szól. Hogyan működik a kezdeményezés?

– Immár hatodik éve Szent Márton ünnepéhez kapcsolódóan hirdetem meg ezt a „Váltsuk meg Szent Márton köpenyét!” programot. Szent Márton lelkületét felébresztve arra szeretnék buzdítani, hogy ne csak emlékezzünk Szent Márton szegényekkel együtt érző erényére, hanem mi magunk a gyakorlatban is tegyünk valamit a nélkülöző szegényekért. Sokan meghallják a hívó szót, nem-hívők és a hitüket nem gyakorló emberek is szívesen segítenek. Az egyházmegye papjai 2007-ben azt kérték, a gyűjtést terjesszük ki az egész egyházmegyére. Az a célunk, hogy megtaláljuk azokat, akik szegénységüket titkolják, akik rejtve maradnak a nyilvánosság előtt.

– Hogyan jutnak el hozzájuk?

– Szinte minden plébánián megszervezték a karitász helyi csoportját. Mindenütt szép számban kapcsolódtak a munkába önkéntesek, több százan dolgoznak az egyházmegyében. Fontosak a helyi karitász csoportok. Az önkéntesek ismerik saját településüket, főleg faluhelyen, ahol mindenki ismer mindenkit. Az önkéntesek keresik meg a rászorulókat, mert ők nem szoktak jelentkezni segítségért.

– Szinte minden család küzd nehézségekkel, tudnak adni az emberek?

– Igen, az évek során látom, hogy az emberek készek arra, hogy a szeretet ezen gesztusát gyakorolják. Értékben felmérni nehéz, de a paptársak az egyházmegye területén több milliós értékről beszéltek együttesen a természeti és a pénzadományokat tekintve. Ebben az évben kiegészítettem a felhívást: arra kérem a családokat, hogy Szent Márton példáját követve, aki megfelezte a köpenyét a rászorulóval, mi is osszuk meg annak a felét a szegényekkel, amit ajándékozásra szánnánk. Ne legyen olyan nyomorgó körülöttünk, aki nem tapasztalja meg a szeretet gesztusát.

– Hamarosan lezárul a Család éve, milyen élményekkel búcsúznak?

– Nekem szívügyem a családokkal való foglalkozás. A tanulmányaim során többször is, valamint a doktorátushoz is ezt a témát dolgoztam fel. A nyolcvanas évek közepén nagyon világosan látszott, hogy Magyarország is elérkezett egy olyan helyzethez, amitől a nyugati társadalmak már szenvedtek. A házasság és a család intézménye veszélybe került. Minden olyan kezdeményezést üdvözlök, mely a családok mellé áll. A Család Évében sok családtalálkozót élhettünk át, úgy egyházmegyei, mint plébániai szinten. Nagy részvétellel rendeztük meg a családok nyári táborát. Júliusban a jubiláns házaspárok találkozóját tartottuk a székesegyházban. Minden helyszínen és programon nagy érdeklődést tapasztaltam. Néhányan úgy fogalmazták meg, hogy soha nem kaptak olyan megerősítést a nagycsaládok, mint ebben az esztendőben, nemcsak egyházi, hanem társadalmi és politikai oldalról is.

– Van olyan kezdeményezés, ami túléli a családi évet és folytatódik?

– Kezdeményeztem, hogy azon családokban, akik igénylik, a negyedik és a többedik gyermek keresztelését szívesen vállalom. Már 11 keresztelőnél tartok. Mindegyik családnál tudatos döntés volt a gyerekvállalás. Remélem a keresztelők száma növekedni fog. Egy másik kezdeményezésünk, a szentmiséken elmondunk egy családokért szóló imádságot, ezt több templomban is szeretnénk folytatni. Az eddig is elég rendszeres családtalálkozók még nagyobb érdeklődés mellett zajlottak, ezeket is folytatjuk. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden plébánián megalakuljon a családok vagy házaspárok csoportja. Ez még sok helyen hiányzik, de több plébánián elindult. Bízom benne, hogy ezek a csoportok életképesek lesznek. Sokszor azt tapasztalom, hogy egymást is bátorítanunk kell ahhoz, hogy a keresztény értékrendünkben és gondolkodásunkban erősödjünk.

Trautwein Éva/Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!