Együtt kell működnünk Isten szeretetével és jóakaratával – Erdő Péter bíboros, prímás ünnepi nyilatkozata

Budapest: Szent István ünnepe alkalmából az augusztus 19-ei Magyar Nemzet exkluzív interjút készített Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsekkel, Magyarország prímásával, aki Európáról és államiságról, a keresztény küldetésről nyilatkozott.
A bíboros, prímás elmondta: a kereszténység említése ugyan nem fordul elő az Európai Unió alkotmányában, azt azonban túlzás lenne mondani, hogy ennek az örökségnek az elemei az alkotmány más pontjain nem bukkannak elő: „Amikor az emberi személy méltóságáról vagy bizonyos alapvető emberi jogokról van szó, akkor bizony olyan értékeket említenek, amelyek – sokszor a felvilágosodás szűrőjén keresztül, sokszor közvetlenül is a Biblia világából – a keresztény örökségből származnak. A gyakorlat és a jogalkalmazás fogja eldönteni, hogy – a jelen európai alkotmány keretei között is – milyen módon érvényesülhetnek azok az értékek, amelyek közül hitünk szerint nagyon sok nem csupán a kereszténységre jellemző, hanem az emberi természetből fakad, és ezért ezeket valamilyen szinten minden jóakaratú ember képes felismerni. Ezért lehetünk bizalommal, hogy ezeknek az értékeknek továbbra is, talán fejlődő módon, vagy kínos tisztázódási folyamatok árán, de helye és tisztelete lesz az unió országaiban.”
Erdő Péter az állam hivatását illetően úgy fogalmazott, hogy az ugyanaz, mint ami már az ókorban volt: „Tehát a res publica, a közjónak egy sajátos szolgálata… méltán mondja már az ősi szállóige is, hogy az igazságosság az államok alapja: Iustitia est regnorum fundamentum. Tehát van egy olyanfajta általános emberi igazságosság, amelynek a közösségben érvényt kell szerezni. És erre vonatkozólag mondja Szent Ágoston, hogy a tökéletes igazságosság a gyengét védi, tehát nem pusztán az erősebbeknek való kiszolgáltatottság kell, hogy érvényesüljön az emberek közötti viszonyokban, hanem kellenek olyan magasabb szempontok, amelyek a közösség egészének a javát garantálják. Ha tetszik, az államnak ez az egyik legfőbb hivatása. Tehát még a szabadságot is – akár a gazdasági élet területén – valójában csak egy működőképes államhatalom tudja garantálni. Különben a dzsungel törvényei kezdenek el érvényesülni, akkor pedig a szabadság sem tölti be hivatását, s nem tudja az embereket boldogabbá tenni.”
Államalapító királyunk örökségéről Erdő Péter kifejtette: „Szent István esetében számunkra az a lenyűgöző, hogy mindig az egyensúlyt kereste, és meg is találta azt. Tudta szeretni, sőt megmenteni a jövő számára a saját népét, miközben éppen az akkori művelt világ segítségét vette igénybe, akár az udvar emberei, akár adott esetben mások letelepítésével, országba hívásával is. A magyarságot úgy tudta beilleszteni az akkori nyugati keresztény népek családjába, hogy legitimitást és tekintélyt, hivatalos elismerést szerzett ennek az országnak. Azzal, hogy elfogadta az akkori idők játékszabályait, mégpedig meggyőződéssel, nem csak taktikából. Egyúttal saját népe érdekében is az akkor megtehető legtöbbet tette. Mindez éppen a hitével forrott össze egyetlen szintézissé. A keresztény hit lehetővé teszi, hogy testvérnek érezzük a többi embert, különösen a keresztényeket, ugyanakkor pedig meg tudjuk becsülni természetesen saját kultúránk, örökségünk értékeit is, hiszen a népek műveltsége és kulturális arculata is a teremtő Isten ajándéka. Így tudta a kereszténység átlényegíteni a magyar kultúrát éppúgy, mint a környező népek kultúráját, és egyszerre közösségi érzést tudott teremteni, hozzájárulva a sajátos nemzeti arculatú műveltség fejlődéséhez Európa-szerte.”
A bíboros, prímás úgy véli, hogy a nemzeti-keresztény szóösszetétel „bizony eléggé elgondolkodtató. Igen jól kell értenünk ahhoz, hogy ne adjon alapot különféle kritikákra. Ha meggondoljuk, történelmünk során régebben nem feltétlenül kapcsolódtak össze ezek a jelzők. Biztos, hogy a két világháború között gyakran emlegették így együtt őket. De hát azért abból, amit az előbb Szent Istvánról elmondtunk, következik, hogy a keresztény ember egyszerre köteles és képes értékelni a saját közössége nemzeti azonosságát éppen a hite alapján, ugyanakkor nyitott szívvel nézi a többi nemzetet, azok kultúráját. Hiszen ő a kereszténység jegyében már a teremtés, a keresztség alapján – a hitben pedig még erősebben – testvérének érzi a többi embert. Tehát ha mondhatjuk azt, hogy van nemzeti-keresztény gondolat, gondolkodás vagy érzületvilág, akkor ugyanúgy mondanunk kell azt is, hogy a keresztény gondolatvilág egyben nemzetek fölötti is… éppen ezért gondolok nagy bizalommal arra, hogy a kereszténység, a katolikus egyház, a hívő emberek a mi térségünkben, a mi öreg földrészünkön is hozzá tudnak járulni ahhoz, hogy egyrészt a nemzeti kultúrák megmaradjanak és nemesedjenek. Másrészt pedig a népek közötti megbékélés és megértés erősödjék.”
Végül Erdő Péter figyelmeztetett: „… azt hiszem, hogy igyekezni kell a Gondviselés vezetésében bizakodni, mert Isten jót akar a világnak, az egyes nemzeteknek, jót akar az egyes embereknek is. Nekünk együtt kell működni az Õ szeretetével és jóakaratával, és akkor a saját életünk is értelmesebb és derűsebb lesz! Ezt kívánom Szent István király ünnepére minden kedves magyar nyelvű olvasónak.” Magyar Nemzet/MK