Együttérző lelkülettel, a kultúrákra nyitottan – beszélgetés hazánk új apostoli nunciusával

Érsek úr 1973-tól, vagyis diplomáciai pályája kezdetétől túlnyomórészt távoli, egzotikus országokban szolgálta az egyházat. Szíriáról, egyes afrikai országokról, főként pedig Japánról elmondható, hogy társadalmukban a katolikusok nem a többséget, hanem a kisebbséget alkotják. Több mint egy évtizeden át pedig misszionáriusként dolgozott Kamerunban. Miként alakult ki Önben e missziós lelkület?

Első kérdése mindjárt papi hivatásom, ennél fogva az egész életem egyik leglényegesebb vonását célozza. Huszonnégy évesen szenteltek pappá a Trevisói Egyházmegyében. Treviso Észak-Olaszországban, Velencétől nem messze található. Alig egy évvel jártunk a II. Vatikáni Zsinat után: az egész egyház friss lendületet kapott. Egy plébániára kerültem, ahol másodmagammal káplánként dolgoztam.

Nagy lelkesedéssel vetettem magam a munkába, remekül éreztem magam a hivatásban: az egyházközségben sok család volt, értékes fiatalság, egy színvonalas kórus, amelynek a tagja lettem. Három év elteltével levelet kaptam a püspökömtől, amelyben felszólított, hogy keressem fel. Mamma mia! – ez volt az első gondolatom. Talán valamilyen panasz érkezett ellenem? Vagy valamilyen kiegészítő vizsgát kell tennem? Egyik félelmem sem igazolódott. Főpásztorom nagyon kedvesen közölte: az az ötlete támadt, hogy diplomáciai tanulmányok céljából Rómába küld, a vatikáni diplomata akadémiára.

(Az interjút teljes terjedelmében az Új Ember hetilap aktuális, 2011. szeptember 11-i számában olvashatják.)

Magyar Kurír

(lt)