Életet cserélni Krisztussal – könyvajánló

A „nyílt beszéd papjainkról” – ahogy a könyv alcíme fogalmaz – mindenkihez és mindenkinek szól, aki kíváncsi egy olyan ember átelmélkedett szavaira, aki hivatását rendkívül nagyra becsüli.

Kik is a papok? Nem „isten-igazolvánnyal ellátott múzeumőrség és nem földi sorozású üdvhadsereg” – vallja a szerző. A papság „Isten általános üdvözítő szándékának feltűnő jele, sőt, a kegyelmet nemcsak jelzi, közli is”. „Amire viszont felszenteltek, hogy meg-megújítsuk az Áldozatot, hogy a bűnbánattal visszaszerezzük a Reményt, és legalább magunkban őrizzük a Szeretetet, azt mindegyikünk meg tudja tenni. Ez pedig nemcsak, hogy nem semmi, hanem most ez a minden!”

Milyennek kell lennie a jó papnak? Ő nem „cimbora”, nem valaki, aki „jópofa”. De nem is a hivatalnok egy sajátos válfaja. A papi élet „nem fölényes szárnyalás, hanem jézusi leszállás”. Amilyen a pap „ontológiailag”, olyanná kell válnia „pszichésen” is. Tapasztalhatóvá kell tennie mindazt a kegyelmet, amit a papszentelés során kapott. Prédikációja nem lehet „papolás, csak vallomás”.

A művet több helyen is versidézetek színesítik. Máshol egy-egy utazás élményét fordítja át lelki iránymutatássá. Ugyanakkor a szerző egy pillanatra sem szakad el a valóságtól. Jól mutatja ezt a könyvnek az a része, mely a püspöki jogkör gyakorlásának egyik nem könnyű oldalát érinti, mégpedig a papok áthelyezését. Balás Béla egyszerre szólítja meg az érintetteket és a híveket is, eligazítást nyújtva ebben a sok problémát magában rejtő helyzetben is. Ugyanígy szembenéz az Egyházat érintő kérdésekkel is, mint például a hívek számának csökkenése. „Ma missziós módszerekre van szükség” – írja. „Most mi vagyunk a csavargók Kalazanzija, az utcanép Szent Fülöpje, az árvák Don Boscója, a sérültek Jean Vanier-je, a kivetettek Teréz anyja.” Szemléletes történettel mutatja be, hogy a súlyos gondok új esélyeket is magukban rejthetnek. E szerint „a vérbeli cipőgyáros” nem sopánkodott, amikor meglátta, hogy a sivatagban senki nem hord lábbelit, hanem felkiáltott: „Micsoda lehetőség, itt mindenki mezítláb jár!”

Külön fejezet foglalkozik az ünnepekkel. Virágvasárnap, húsvét és karácsony. Utóbbiról így ír: „Van-e a papnak karácsonya? – hiszen, amit ilyenkor teszünk hajnaltól késő estig, az munka a javából. Igen, miénk a legszebb, legáldottabb ünnep! Mi ugyanis azt belülről hordjuk, nem kívülről kapjuk.”

„Boldog az a pap, akinek úgy piszkolódik a stólája, hogy közben tisztulnak a hívei.”

Baranyai Béla/Magyar Kurír
A szerző az Új Ember munkatársa.