Életige – 2006. március (Chiara Lubich)

„Cselekedni” az igazságot? Az igazságot az ember vagy megtudja, vagy elmondja… Jézus szerint azonban az ember az igazságot „teszi”. Meglepõ, amit mond.

Nikodémus, a fõtanács egyik rabbija is meglepõdött. Azért ment Jézushoz, hogy megkérdezze tõle, hogyan lehet bejutni Isten országába. Erre azt a választ kapta, hogy újjá kell születnie, vagyis be kell fogadnia az új életet, amelyet Jézus hozott a földre. Hagynia kell, hogy belülrõl teljesen Isten fiává alakuljon, és így belépjen az Õ világába. Az üdvösséget nem az ember harcolja ki magának – az olyan ajándék, amit a mennyországból kapunk.

Nikodémus, aki az éj sötétjében ment el Jézushoz, megvilágosodva távozott.

„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.”

Ez az életige arra hív, hogy az igazság szerint cselekedjünk, az evangéliumnak megfelelõen. Azt kéri tõlünk, hogy váltsuk valóra Isten igéjét, ne csak hallgassuk. Az egyik egyházatya, Poitiers püspöke, Hiláriusz is ezt mondja: „Istennek egyetlen igéje sincs, amelyet ne kellene valóra váltani, mert mindaz, ami kimondatott, a megvalósulás igényét hordozza magában. Isten szava kinyilatkoztatás.”

A hit és az erkölcsi magatartás szoros kapcsolatban állnak egymással.

Ha Jézusban a fény, az élet és a tevékeny szeretet egy és ugyanaz – amint ez a Nikodémushoz intézett tömör beszédbõl egyértelműen kiderül –, akkor nem lehet ez másként azoknál sem, akik befogadják Õt, akik Benne Isten fiaivá lesznek. „Aki engedelmeskedik az Úrnak, és ennek megvalósításaként a Szentírást követi, teljesen a Mester képmására alakul: eljut oda, hogy megtestesült Igeként éljen” – írja egy másik egyházatya, Alexandriai Kelemen.

Azoktól is ugyanez a következetesség várható el, akiknek nincs különösebb vallásos hitük. A lelkiismeretük által diktált legmélyebb meggyõzõdés ugyanis igényli, hogy megvalósítsák az igazságot.

„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.”

A megélt igazság gyümölcse az, hogy eljutunk a világosságra, „befogadjuk” Krisztust. Jézus megígérte: „Aki szeret engem, (…) annak kinyilatkoztatom magam.” Õ az „igazi világosság”.

Az igazság megélésének gyümölcse tanúságtétel is abban a társadalomban, ahol élünk. Jézus errõl is beszélt, amikor arra hívott bennünket, hogy ragyogtassuk fel a világosságot „az emberek elõtt, hogy lássák jótetteiteket, és magasztalják mennyei Atyátokat”.

A hiteles élet ékesszólóbb minden beszédnél. A gyerekek következetességet kérnek szüleiktõl: tartsanak össze, erõsítsék a családi harmóniát. Az állampolgárok következetességet várnak a politikusoktól, akiket megválasztottak: legyenek hűek a megállapodás szerinti programhoz, szenteljék magukat a közjónak, kezeljék becsületesen az anyagi javakat. A diákok következetes oktatást és nevelést igényelnek a tanároktól. Tisztességet és hozzáértést szokás elvárni a kereskedõktõl, a munkásoktól, a szakemberektõl is…

A társadalom azáltal is épül, hogy tanúságot teszünk arról: ideáljaink és hétköznapi választásaink összhangban vannak egymással.

„Aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy.”

Ez a tapasztalatuk az olyan embereknek, mint Nelson Mandela, aki hűséges tudott maradni az egyenlõség iránti elkötelezettségéhez, amelyért hosszú, sötét börtönévekkel fizetett, majd kormányfõként országa vezetõjévé választották; vagy mint Martin Luther King, aki életével fizetett következetességéért.

Ez a tapasztalata sok férfinak és nõnek is, akiket bár nem ismerünk, választásaik mégsem kevésbé hitelesek. Errõl szól egy olyan vállalkozó esete is, akinek cégétõl új megrendelésekért cserébe csúszópénzt kértek. Õ viszont nem akart engedni elveibõl. Fájdalmas, de határozott döntést hozott, tudva, hogy ha hűségesen kitart a becsületben, elveszíti bevételének nagy részét. Valóban, a termékeit forgalmazó üzletlánc visszavonta megrendeléseit, a csõd szélére juttatva ezzel a vállalkozást. Néhány hónap elteltével viszont az üzletlánc kénytelen volt visszakozni: a vásárlók tiltakoztak, mert nem találták ennek a cégnek a termékeit az üzletekben… A hiteles élet elnyerte jutalmát.

Chiara Lubich

www.fokolare.hu/Magyar Kurír

Képek: pinker.wjh.harvard.edu web.utanet.at