Életige – 2009. november (Chiara Lubich)

[…] Megdöbbent ez a mondat?
Azt hiszem, igazad van, ha meglepődsz rajta, és elgondolkodsz azon, hogy mit is tehetnél. Jézus semmit sem mondott véletlenül. Komolyan kell tehát vennünk ezeket a szavakat, ne próbáljuk tompítani a jelentésüket!
Próbáljuk inkább megérteni Jézus viselkedése alapján, hogy mit is akart mondani, hogyan is viselkedett Õ a gazdagokkal! Jómódú emberekkel is barátkozott. Zakeusnak, aki csak a vagyona felét ajándékozta oda, ezt mondja: ma üdvösség köszöntött e házra.
Az Apostolok Cselekedetei arról tanúskodnak, hogy az ősegyházban szabadon gyakorolták a vagyonközösséget, nem volt kötelező teljesen lemondani a javakról.
Jézusnak tehát nem az volt a szándéka, hogy kizárólag olyan emberekből alapítson közösséget, akik az Õ hívására otthagyják minden vagyonukat és úgy követik Õt […].
Mégis azt mondja:

„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

Mit ítél el hát Jézus? Nem a földi javakat, hanem a hozzájuk ragaszkodó gazdag embert.
Miért?
Mert egyértelmű, hogy minden Istené, a gazdag viszont úgy viselkedik, mintha vagyona az övé volna.
Tény, hogy a vagyon könnyen elfoglalhatja Isten helyét az ember szívében, elvakulttá teheti, és szabad utat engedhet a rossz hajlamoknak. Pál apostol írja: „Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert.”
Már Platón megállapította: „Lehetetlen, hogy egy rendkívül jó ember egyben rendkívül gazdag is legyen.”
Mit tegyen tehát az, aki jómódú? Mindenekelőtt legyen szabad a szíve, teljesen nyitott Isten előtt. Vagyona kezelőjének tekintse magát, és ne feledkezzen meg arról, hogy vagyonát „társadalmi adósság” terheli – ahogy azt II. János Pál mondta.
A gazdagság önmagában nem rossz, nem megvetendő, de helyesen kell élni vele.
Ne a kezünk, hanem a szívünk legyen távol a pénztől! Tanuljuk meg mások javára felhasználni!
Aki gazdag, az legyen a többiekért gazdag!

„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.”

Talán úgy gondolod, hogy egyáltalán nem vagy gazdag, tehát ezek a szavak nem vonatkoznak rád.
Vigyázz! E kijelentés után a tanítványok is megdöbbenten kérdezték Krisztustól: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Ez világosan mutatja, hogy szavai mindenkihez szólnak.
Még annak a szíve is ragaszkodhat ezer földi dologhoz, aki mindent elhagyott Krisztus követéséért. Még egy koldus is lehet gazdag Isten előtt, ha szitkozódik, amikor valaki hozzányúl a tarisznyájához.
[…]

Chiara Lubich