Elfogadni a másikat olyannak, amilyen

A párbeszéd folytatásáról beszélve a püspök arra irányította a figyelmet, hogy a dialógust megelőzi a találkozás, a másik jelenlétének felismerése: a hiteles párbeszéd a szavakban is megnyilvánuló találkozás gyümölcse. Vannak olyan találkozások, amelyekből nem fakadnak szavak, mert nem látszik szükségesnek, hogy a gondolatok verbálissá váljanak. Gyakran látható ez az arab világban élő keresztények és muzulmánok közötti párbeszédben. Évszázadok alatt kialakult egyfajta modus vivendi ez: egymás mellett élnek anélkül, hogy mély és szavakkal kifejezett párbeszéd lenne közöttük – írja a SIR.

Mazara del Vallóban – ahol szicíliai viszonylatban a legnagyobb a tunéziai állandó lakosok száma – Maroun Lahham keresztényeknek és muzulmánoknak egyaránt hangsúlyozza, hogy fontos tudnunk miért kezdünk el egy párbeszédet, az milyen lehetőségeket és korlátokat hordoz, mit várunk tőle, milyen célt szeretnénk elérni vele, és mit tehetünk esetleges kudarc esetén.

A tuniszi püspök szerint „a fő, közös kihívás az, hogy elfogadjuk a másikat olyannak, amilyen, erőszak és megvetés nélkül, s anélkül, hogy el kellene rejtenünk különbözőségünket. Ez teszi lehetővé, hogy felfedezzük: a vallási és kulturális különbözőségek kiegészíthetik egymást, nem pedig ellentmondanak egymásnak”.

Magyar Kurír

Kép: www.dw-world.de