
Anisich Jenő Béla 1915. július 6-án született Bajmokon. Kalocsán szentelték pappá 1942. június 14-én. Lelkipásztori szolgálatát káplánként kezdte meg a tompai Szent János Plébánián, majd ugyanezen beosztásban működött 1943-tól Bácsalmáson. 1945-től káplánként, majd helyettes plébánosként szolgálta a dusnoki híveket. Még ugyanebben az évben kápláni kinevezést kapott Katymárra, 1950-ben Vaskútra, majd 1952-ben a kalocsai Szent Imre Plébániára. 1953-tól 1954-ig a politikai hatalom Lakitelekre internálta. 1954-től ismét káplánként tevékenykedett Hajóson, majd a Kecel-Beltéri Plébánián.
1956-ban külföldre távozott. Bregenzben (Kloster Riedenburg Sacré Coeur) végzett spirituálisi szolgálatot, egyben a vorarlbergi magyar misszió igazgatója volt. 1957-től karitászigazgatóként (Wildhaus, Svájc) segítette a rászorulókat. 1959-től 1961-ig az olaszországi magyar misszió igazgatója volt. 1969-ben pápai kápláni, 1985-ben pápai prelátusi, majd 1989-ben apostoli protonotáriusi cím adományozásával ismerték el szolgálatát. 1980-ban főpásztora Kalocsa Szent Ágostoni apáti, majd tiszteletbeli kanonoki címmel tüntette ki.
1992-ben élete és szolgálata megbecsülésének jeleként a Kalocsai Főszékesegyházi Káptalan idősebb mesterkanonoki stallumát nyerte el. 1993-ban bodrogi főesperes, 1997-től bácsi kisprépost, 1998-tól őrkanonok, 2003-tól éneklőkanonok, majd 2007-től a Káptalan olvasókanonoka volt. 1995-ben nyugállományba vonult és visszatért Kalocsára. Itt élt haláláig.
Magyar Kurír