Elhunyt Fejős Ottó

Nekrológját Cserháti Ferenc püspök küldte el szerkeszőségünknek.

Fejős Ottó 1936. június 16-án született Budapesten. Nyolcévesen elveszítette édesapját, 14 éves korában kőműves szakmát tanult, a szakmában segédlevelet szerzett, majd a napi munka mellett, esti tagozaton elvégezte a gimnázium VI. és VII. osztályát. 1957. januárban Jugoszláviába menekült, majd Svédországba került, ahol felvételt nyert a „Magyar Gimnáziumba”, de innen hamarosan eltanácsolták csekély nyelvtudása miatt. Így került Ausztriába, ahol aztán érettségi bizonyítványt szerzett Iselsbergben.

1959-től 1964-ig teológiai tanulmányait a bécsi egyetemen végezte és a Pázmáneum növendéke volt. Franz König bíboros, érsek szentelte pappá 1964. június 29-én a Stephansdómban az esztergomi főegyházmegye szolgálatára. Több mint tíz éven át lelkipásztor a bécsi főegyházmegyében, előbb többfelé káplán, majd 1970-ben lett plébános, miután a bécsi főegyházmegyébe inkardinálták, közben, 1968-ban, az osztrák állampolgárságot is megszerezte.

Lelkipásztori állomásai: káplánként szolgált 1964 szeptemberétől 1966 augusztusáig Gross-Russbachban; 1966-tól 1969-ig Himbergben és 1969-től 1970-ig Bécsben (Alt-Simmering). Plébános volt 1970-től 1975-ig Markgrafneusiedlben, majd Mindszenty Józzsef bíboros kérésére és König bíboros engedélyével 1975. március 6-tól a magyarok lelkésze lett Stuttgartban, míg 1986 áprilisától müncheni magyar másodlelkészi (vicarius paroecialis) kinevezést kapott, a rosenheimi és dachaui magyar hívek lelkipásztora lett, és átvette az „Életünk” szerkesztését Münchenben. A fuldai német püspöki konferencia 1986. szeptember 22–25-i őszi ülésén hozott határozata alapján, 1986. október 9-től a Német Püspöki Konferencia magyar delegátusa (főlelkésze) lett Németországban, Valentiny Géza ap. protonotárius utódaként. Saját kérésére, 1987. december 1-től állandójellegű lelkipásztori kisegítővé nevezték ki a müncheni Magyar Katolikus Misszión (vicarius paroecialis joghatósággal).

Fejős Ottó 2001. december 31-ig látta el főlelkészi hivatalát és az Életünk szerkesztését, amikor is korára való tekintettel nyugdíjba vonult és Budapestre költözött, ahol visszavonultságban élt és egyre fokozódó gyengeségeivel küszködött haláláig.

Két verses kötete jelent meg: Megkövesedtek (Molnár nyomda, München, 1984, 144 oldal) és Áttetsző fény (Herp kiadó, München, 1986, 103 oldal), valamint az Életünk hasábjain, 1986-tól 1995-ig közölt elmélkedéseinek egy gyűjteménye: Vasárnapi gondolatok (SzIT, Budapest, 2000, 332 oldal). Személyiségem című versében vallja önmagáról: „Egész életemben / folyvást másokért dolgoztam / verseimben vagyok magam / személyiségemben.”

Magyar Kurír