Horváth Géza Szárföldön született, 1928. február 3-án. Győrött szentelték pappá 1957. június 23-án. Felszentelése után segédlelkész volt Fertőszentmiklóson 1957-tól 1960-ig, lelkész Csémpusztán 1960 és 1976 között, plébános Fertőendréden 1976-tól 2010-ig, közben ellátta Petőházát is 1992 és 2004 között. Helyettes esperes volt 1985-től 1989-ig, majd kerületi esperes 1989 és 1992 között, főesperes-helyettes 1992-től 2004-ig. Címzetes kanonoki kitüntetést kapott 1996-ban.
Buzgó lelkipásztorként szolgált idős kora ellenére is, amíg egészsége engedte. Életének utolsó szakaszát az Egyházmegyei Papi Otthonban töltötte. Hosszú és kemény megpróbáltatások után juthatott el az oltárig; papnövendékként juttatta börtönbe és bányában végzett kényszermunkára a kommunista diktatúra. Hősiesen viselt szenvedéseivel soha nem hivalkodott, a megaláztatásokban edződött hivatása Jézus hűséges követésére – írta megemlékezésében Németh Gyula irodaigazgató.
Magyar Kurír