
Alekszij pátriárka már hosszabb ideje szívproblémákkal küzdött, több ízben kezelték különböző klinikákon.
A pátriárka 1990 óta állt a több millió hívőt számláló orosz ortodox egyház élén. Hivatali idejének legfőbb feladata volt az egyház felépítése a 70 évig tartó kommunista rezsim után. Az orosz állammal való kapcsolatok a kezdeti nehézségek után Putyin elnök hivatalba lépésével javultak.
A Vatikánban szomorúsággal és megdöbbenéssel fogadták Alekszij pátriárka halálhírét – közölte a Keresztény Egység Elősegítésének Pápai Tanácsa, hozzátéve, hogy a nap folyamán hosszabb közleményt adnak ki.
II. Alekszij pátriárka 1994-ben látogatott Magyarországra. Az Országházban elmondott beszédében az orosz nép nevében bocsánatot kért az 1956-os magyarországi eseményekért.
A pátriárka és a magyar egyház kapcsolatának fontos állomásaként Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke az 1956-os forradalom 50. évfordulójára készülve, a nemzet lelki megújulásáért kezdett imaév keretében 2006 februárjában levelet küldött II. Alekszij Õszentségének, amelyre a pátriárka válaszolt.
II. Alekszij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája Moszkvában fogadta Erdő Péter bíborost, Magyarország prímását. A bíboros az Orosz Ortodox Egyháznak ajándékozta Szent István király ereklyéjének egy részét.
Magyar Kurír
* * *
II. Alekszij pátriárka életrajza
II. Alekszij (világi nevén Alekszej Mihajlovics Rüdiger) 1929. február 23-án született papi családban. Gyermek- és ifjúkorát Tallinban töltötte, ahová apja az októberi fordulat után emigrált. A 30-as évek végén szüleivel két zarándoklatot tett a Ladoga-tó környéki Valaam monostorba. Ezek a zarándoklatok meghatározták későbbi szellemi útját.
Kisgyermekkorától fogva ministrált a templomban. Lelkiatyja, Ioann Bogojavlenszkij protoijerej volt, aki később Izidor néven Tallin és egész Észtország püspöke lett.
1949-ben elvégezte a Leningrádi Teológiai Szemináriumot, 1953-ban pedig a Teológiai Akadémiát.
1950 áprilisában pappá szentelték, Észtországban szolgált, majd Jihvi város Úrjelenése templomának elöljárójává nevezték ki.
1957–1959 között a tartui Nagyboldogasszony-székesegyház elöljárója és a tartui járás esperese.
1958-ban protoijerej rangot kap.
1959–1961 között a tallini egyházmegye Tartu-Viljandiai kerületének esperese.
1961 márciusában a moszkvai Szent Háromság Lavrában szerzetessé nyírják. 1961. szeptemberében Tallin és egész Észtország püspökének nevezik ki.
1961–1964 között a Moszkvai Patriarkátus Külső Egyházi Kapcsolatok Osztályának helyettes vezetője.
1964. júniusában érseki rangra emelik és a Szent Szinódus állandó tagjává válik.
1964–1986 között a Moszkvai Patriarkátus Hivatalának vezetője, 1965-től a Szent Szinódus Oktatási Bizottságának elnöke.
1968 februárjában metropolita címet kap.
1986–1990 között leningrádi és novgorodi metropolita, egyúttal továbbra is irányítja az észtországi egyházmegyét.
1990. június 7-én Pimen patriarcha utódaként a Helyi Zsinat Moszkva és egész Oroszország pátriárkájává választja. II. Alekszij a 15. orosz pátriárka volt a Moszkvai Patriarkátus megalapítása óta.
1994-ben Magyarországra látogatott.
2004 márciusa óta a FÁK Vallásközi Tanácsának társelnöke.
Számos tudományos és társadalmi címet kapott. Egyháztörténész volt. Több mint 450 teológiai és egyháztörténeti művet, cikket írt.
Forrás: Szimandron