Jáki Szaniszló 1942-ben kezdte meg a noviciátust, 1948-ban szentelték pappá. Két testvére szintén bencés szerzetes lett. Magyarországot elhagyva Rómában a Pápai Szent Anzelm Intézetben szerzett doktorátust teológiából 1950-ben, filozófiából pedig a Fordham Egyetemen 1957-ben. Posztdoktori kutatást folytatott a Stanfordi és a Princetoni Egyetemen. 1965-ben kezdett tanítani a New York közelében található Seton Hall Egyetemen, ahol professzori rangot szerzett.
Az Egyesült Államokba költözve hat magyar szerzetestársával megalapította a Woodsidei bencés priorátust, amelynek 1957-60 között könyvelője volt. 1974-76 között az Edinburgh-i Egyetem előadója. Élete során számos helyen tanított az Egyesült Államokban és Európában, többek között a Yale, a Harvard, a Sorbonne Egyetemen és a római Pápai Gergely Egyetemen.
A hit és az értelem közötti kapcsolat elkötelezett kutatója volt. Véleménye szerint a tudomány virágzása lényegében a teremtésről és a megtestesülésről alkotott keresztény felfogáshoz kapcsolódik. Több mint 40 könyvet, valamint cikkek, esszék százait tette közzé a tudomány és hit kapcsolatáról, de lelkiségi kérdésekről is. Többek között végigelemezte a 150 zsoltárt és a Jézus Szíve litániát is. Rendszeresen foglalkozott etikai kérdésekkel is a Magyar Bioetikai Társaság keretében. Előadásainak nagy része magyarul is megjelent a Jel folyóiratban, a Ecclesia gondozásában és saját kiadásában.
Jáki Szaniszlóról a budapesti Egyetemi Lelkészségen április 26-án 19 órakor a vasárnap esti egyetemista szentmisében emlékeznek meg.
Magyar Kurír