Elhunyt Lénár Károly pápai káplán

Lénár Károly 1923. április 4-én született az Ipoly völgyében elterülő Inám kisközségben. A betűvetés alapjaival szülőfalujában ismerkedett meg, innen további útja Ipolyságra, majd az Esztergomi Bencés Gimnáziumba vezetett, ahol 1943-ban érettségizett.

A teológiát Pesten és Pozsonyban végezte. A háború borzalmait átélve bizonyára nyugodtabb, békésebb időkre vágyott. Sajnos nem így történt. Közvetlen felszentelése előtt szülőfaluját a kitelepítés réme fenyegette, de tífusz miatt lezárták a községet, s így megmenekült az elhurcolástól.

Papi pályáját Érsekújvárott kezdte kórházi lelkészként, de röviddel ezután 1951-ben koholt vádak alapján 17 évi börtönre ítélték és bebörtönözték. A 17 évből végül „csak” 12 lett. 1963. augusztus 20-án, Szent István napján nyílt meg börtöne kapuja. Szabadulása után hét évig fizikai munkásként dolgozott mint üvegcsiszoló, majd 1970-től Udvard község plébánosa lett. 1987. október 20-ától nyugalomba vonulásáig tardoskeddi plébános volt.

Részlet az Új Szó-ban megjelent nekrológból
„A szlovákiai magyaság nemcsak az újságok hasábjain, hanem minden jelentősebb keresztény rendezvényen. Még ebben az évben ott láttuk Komáromban a magyar püspökért és hivatásokért imádkozó hívők ezreinek élén, amint vállára emelte a Komáromi Imanapok vándorkeresztjét, s azt a később megalakult Jó Pásztor Társulat elnökeként jelképesen élete végéig a vállán cipelte.

Az Istent, egyházát és nemzeti közösségét hűséggel és kivételes emberi tartással szolgáló áldozópap kiérdemelte a Pro probitate – Helytállásért Díjat, a Kisebbségekért kitüntetést és az Esterházy János Emlékérmet.

Utolsó találkozásom Lénár Károly atyával a tavalyi komáromi imanaphoz kötődik. Meghatott az a szeretet és megértő józanság, amellyel frissen püspökké szentelt – nem magyar nemzetiségű, de a magyar hívők gondjaira érzékeny – paptársát fogadta és biztatta.

Lénár Károly atya 42 évvel ezelőtt Szent István napján szabadult a fogságból, 2005. augusztus 21-ére virradó reggel végleg megszabadult a földi élet minden terhétől. Fényes sugarába vonta őt az Úr; hisszük, hogy ott még hatékonyabban közbenjár majd azokért, akiknek áldozatos és hű szolgálatára szentelte az életét.”

Új Szó/MK