Elhunyt Németh László pápai káplán

A Székesfehérvári Egyházmegye szemináriumába a húszas–harmincas években sok győr- és sopronmegyei fiatal kérte a felvételét. Közéjük tartozott Németh László is, aki Egyeden született 1917. január 30-án. 1940-ben szentelték pappá. Rövid remetekertvárosi káplánkodás után Shvoy Lajos püspök 1942-ben Rómába küldte a fiatal papot tanulmányi szabadságra és levéltári kutatásra.

Hazatérte (1943) után aulista lett: püspöki kápláni és könyvtárosi kinevezést kapott. A püspök az ő javaslatára hozatta vissza a székesfehérvári palotába azokat a könyvritkaságokat, melyeket korábban egy uradalomban helyeztek biztonságba. A könyvtár így átvészelte a világháborút; míg a sárkeresztúri gazdasági épület a földdel lett egyenlővé. A püspöki palotában menedéket kereső mintegy 200 ember védelmét a később az oroszok által meggyilkolt Bergendy János irodaigazgatóval maga szervezte meg. 1944-ben a karácsonyi szentmise bemutatásakor egy orosz katona súlyosan inzultálta őt is.

1945-től püspöki titkár, 1949-től helyettes irodaigazgató lett. A püspök bizalmi emberének számított, így a diktatúra eltávolíttatta Fehérvárról abban az esztendőben, amikor Shvoy Lajos püspököt is házi őrizetben tartották. 1951-től húsz éven át Ráckeresztúr plébánosa volt. 1956-ban egyik fehérvári paptársával Budapesten köszöntötte Mindszenty József prímást. Valószínűleg ennek következményeként két ízben is vizsgálati fogságban töltött néhány hetet 1957-ben és 1958-ban.

Az Egyháztörténeti Munkaközösség egyik oszlopos tagja volt, de egyházigazgatási tapasztalatait is kamatoztatta, az „Egységes katolikus anyakönyvezési szabályzat” nagymértékben az ő elgondolásaira támaszkodik.

1971-től Budakeszin volt plébános. A rendszerváltás után sem energiát, sem pénzt nem sajnált arra, hogy katolikus általános iskolát és gimnáziumot szervezzen. A Prohászka Ottokárról elnevezett oktatási intézménynek püspöki biztosa is lett. 2001-től nyugállományba vonult, a domonkos nővérek budakeszi házába vonult vissza.

Mózessy Gergely/Magyar Kurír